Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban

a kórteremben aludt”.1005 Megállapítható tehát, hogy ami az ismeretlen fiatalemberrel történt, az csak nagyon kevéssé hasonlít a Kollár-történethez. A fiú életben maradt, különbözött a bevitel célja - lebeszélni Dudás támogatásáról - és tárgya: nem leplezni kívánták előtte, hogy mi folyik a Péterfyben, hanem éppen ellenkezőleg, meg akarták mutatni neki, és meg is mutatták.

Abban az esetben pedig, ha Tóth Ilona és általában a domonkosbeliek november 18. előtti szerepét az ellenállásban nem tekintjük annyira jelentősnek, mint a témát eddig érintők, akkor konkrét okkal szükséges indokolni és bizonyítani a Kollár-történetnek azt az elemét, hogy a valamilyen okból gyanúsnak tartott férfit a Landler Jenő utcai állítólagos fegyveresek oda vitték. Teljességgel valószerűtlen az ötvenhetes történet, miszerint egy fegyveres csoport az általa gyanúsnak tekintett személyt átadja egy nem fegyveres csoportnak, ráadásul olyannak, amely- lyel korábban nem volt szoros kapcsolata. Kollár esete érdemben különbözött Petruskáétól, vele szemben ugyanis nem merült fel a vád, hogy köze lett volna a Péterfyben tartott razziához. Az ő esetében nem volt konkrét ok, amiért a Domonkosba kellett volna vinni. Sőt, azt feltételezve, hogy az fontos központja volt az ellenállásnak, nem lett volna szabad oda vinni, ha valóban kémkedéssel gyanúsították. Minden konspirációs szabálynak ellentmond, hogy a központ után kémkedő (vagy ahogy Gyöngyösi vallotta: „az illegális nyomda után nyomoz[ó]”1006) ellenséget elvigyék a központba, az illegális nyomdába. Ráadásul Petruska kikérdezése után Tóth Ilona felszólította Gyöngyösit, hogy többet hasonló ne történjen, oda senkit be ne vigyenek.1007 Szavait megőrizte a jegyzőkönyv, mert az alkalmasnak látszott a koncepciós vád igazolására: utasította Gyöngyösit, vagyis a parancsnoka volt; ha utasíthatta az „előállítások” abbahagyására, akkor korábban utasíthatta azok végrehajtására is. A történet valós magja pedig mindössze annyi lehet, hogy miután részt vett Petmska kikérdezésében, Tóth Ilona a kórház - és nem az állítólagosán ott működő fegyveres csoport - vezetőjeként felszólította Gyöngyösit, hogy ügyeiket intézzék el máshol, a kórház feladata a betegek és sebesültek gyógyítása, azt ne zavarják, ne veszélyeztessék.

Összességében tehát úgy látom, M. Kiss Sándor és Kiss Réka csak a Kollárügyet, azon belül is elsősorban Tóth Ilona szerepét vizsgálta kellő alapossággal. De átvették a perből, hogy a Landler 26.-ban - és a Dózsa 40.-ben - a Domon1005 BFL, XXV.4.f. 8005/1958. Szirmai Ottó... 392. d. Angyal István tárgy, jkv., 1957. május 7.

1006 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 20. 28.

1007 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 19.; Kiss-M. Kiss, 2007, 334.

250