Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban
elítéléséről, a „fasiszta őrültségeket” tartalmazó plakátok letépéséről, és közösen ítélték el „a disszidálókat”.989 Angyalra nem tett különösebb hatást a lány. „Észrevételként azt szeretném elmondani, hogy nem emlékszem Tóth Ilonára, amikor a Péterfy Sándor Utcai Kórházban találkoztunk. Nem is emlékszem arra, hogy itt szó lett volna arról, hogy mi már egyszer találkoztunk.”990 Amennyiben Tóth Ilona november 9. táján került vezető orvosnak a Domonkosba, ab ovo értelmetlen fegyveres csoportjáról beszélni, hiszen akkorra a szovjetek felszámolták a kerületben a fegyveres ellenállást, fegyveres csoportok nem léteztek, legfeljebb olyan egyének, akik fegyverüket elrejtették, és netán bizakodtak a harc valamikori újrakezdésében. Kizártnak lehet tekinteni, hogy az addig fegyveres harcban részt nem vett lány éppen akkor kezdett volna fegyveres csoportot szervezni. A politikai ellenállással való kapcsolatából a perben csak az Elünk első számának készítésében való részvételét sikerült bizonyítani, vagyis nem bizonyított annak folyamatossága. Végül a Domonkos nem lehetett az ellenállás központja, mert arra sem a korábban már tárgyalt objektív, sem pedig a szubjektív feltételek nem tették alkalmassá — az eljárás a fővádlottak közül senkiről sem tudta bizonyítani, hogy jelentős „ellenforradalmi” múltja volt, márpedig nyilvánvaló, hogy a második szovjet támadás után azok váltak az ellenállás vezetőivé, akik az addigi küzdelemben tekintélyt vívtak ki maguknak. Azok az állítólagos fegyveres csoportok, azok az ellenálló bázisok pedig, amelyeket az eljárás Tóth Ilona alá tartozóknak próbált feltüntetni - a Landler 26. és a Dózsa 40. —, nem azok voltak, aminek a megtorlás mutatni igyekezett őket. Tény, hogy november közepén több olyan személy került a Domonkosba, aki valamikor valamilyen szerepet játszott a felkelésben, de ebből nem következik, hogy ott ellenálló csoportot alkottak. Gönczi 26-án ismerte meg Tóth Ilonát, napokon át együtt mentettek sebesülteket és szállítottak élelmet, semmi különös nincs abban, ha november 4. után a szovjet fogságból kiszabadulva megkereste és mellette maradt. Drucker Edina és Török Éva is részt vett az élelemszállításban, Török albérletben lakott a Rákóczi út 71.-ben, de szobája belövést kapott, lakhatatlanná vált, ráadásul meg is betegedett, mindez elégségesen indokolja, hogy ott volt a Domonkosban.991 Csontos Erzsébet, Gyöngyösi, Veszprémi, valamint egy bizonyos Tóth József — akiről csak annyit tudunk, hogy megszökött 989 BFL, XXV.4.f. 8005/1958. Szirmai Ottó..., 392. d. Tóth Ilona önvall., 1957. június 10. Tóth Ilona jkv., 1957. június 12. 990 BFL, XXV.4.f. 8005/1958. Szirmai Ottó..., 392. d. Angyal István és Tóth Ilona sz. jkv., 1957. június 12. 991 ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona...,, Fazekas Pálné jkv., [1956. december közepe]. 246
