Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban

leleplezni vagy a nép követeléseinek képviseletére kényszeríteni akaró röpcédulák írását - nem lehetett puszta elhatározás alapján átvenni, ahhoz Angyal tudására, kapcsolataira, személyes tapasztalatára volt szükség. Tóth Ilona legfeljebb a röpcédulák gyártásának, esetleg terjesztésének megszervezését tudta átvenni. Szó sem volt arról, hogy ö írja, netán szerkessze az Elünkét.

M. Kissék szerint tehát Tóth Ilona Angyal lefogása után „egy szervezett mozgalom fontos része” lett.985 Ezt M. Kiss megerősíti legújabb könyvében: „A Péterfy Sándor Utcai Kórház centrális szerepét - önként - átvállalta magára a Domonkos utcai kisegítő kórház Tóth Ilona vezetésével. [...] Tóth Ilona egy ellenálló, szervezett csoport parancsnoka lett.”986 Ez elégségesen indokolná, hogy a Landler 26.- ban gyanússá vált Kollárt hozzá vitték. De sem Angyal kapcsolata a Domonkos utcaiakkal, sem Tóth Ilonáé a fegyveres és politikai ellenállással - kivéve közreműködését az Elünk első számának elkészítésében sem az ellenállásban Angyal őrizetbe vétele után betöltött vezető szerepe nem bizonyított. Abból, hogy lemásolták, sokszorosították és terjesztették Angyal egy vagy több röplapját, nem következik, hogy rendszeres kapcsolatban álltak. Angyal csak felületesen, alig ismerte. Ezt nemcsak korábban már idézett vallomása igazolja,987 máskor is ezt állította. „Tóth Ilona orvostanhallgatót nem ismerem. A Domonkos utcai kórházból jött át egy fiú meg egy lány, és ők is vittek el egy-egy röplap példányt. Egy alkalommal, amikor személyesen vittem röplapot a Thököly útra, közben betértem a Domonkos kórházba, ott hagytam egy pár lapot, és kérdezték, hogy hol készült, mire én megmondtam, hogy a Péterfy kórházban. Beszélgetés közben megtudtam azt, hogy ez a kórház a Péterfy kórház kisegítő kórháza. Bárhová vittem volna röplapot, és ott megkérdezték volna, hogy hol készült, minden további nélkül megmondtam volna. Itt a kórházban megmondták, hogy ők átírják [értsd: sokszorosítják], és adjak nekik máskor is. Ezután még két alkalommal [egy] magas szőke lány jött a röplapért, nevét nem tudom.”988 Angyal tehát elismerte, hogy a domonkosbeliek részt vettek röplapjainak terjesztésében, de az is kiderül vallomásából, hogy nem tudott arról, hogy ott ellenálló csoport működött volna. Ügyében kihallgatták Tóth Ilonát, vele önvallomást is írattak, és szembesítették őket. Ezek a dokumentumok egyértelműen igazolják, hogy november közepén személyesen találkoztak és beszéltek: Angyaltól röplapokat kaptak terjesztésre, beszéltek a Jobboldali elhajlás”

985 Kiss-M. Kiss, 2007, 118.

986 M. Kiss, 2015, 49.

987 BFL, XXV.4.f. 8005/1958. Szirmai Ottó..., 392. d. Angyal István jkv., 1957. június 11.

988 BFL, XXV.4.f. 8005/1958. Szirmai Ottó..., 392. d. Angyal István tárgy, jkv., 1957. május 7. A magas, szőke lány nyilván Tóth Ilona volt.

245