Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban

Tóth Ilona azonban ebben a kérdésben hajthatatlan maradt, és Szentgálinak meg kellett elégednie annyival, hogy a gyilkosság végrehajtása bizonyítsa a fegyveres csoport létét. Ennyi is elég volt a halálos ítéletekhez.

Gráczinak azonban ennél többet kellett nyújtania a szabadulásáért. Azt is tanúsítania kellett, hogy Tóth Ilonáék nem elszigetelten, hanem az ellenforradalmi szervezkedés részeként tevékenykedtek: „Miután letartóztatott társam felső kapcsolatának megnevezését megtagadta, nekem is feltettek hasonló kérdést. Én név szerint nem ismerem”.976 Gráczi - talán Szentgáli segítségével - nagyon okosan vallott. Nem nevezte meg Tóth „felső kapcsolatát”, hiszen azzal elismerte volna, hogy ő is részese volt a szervezkedésnek, azt azonban mégis tanúsította, hogy volt Tóthnak volt „felső kapcsolata”, vagyis benne volt az ellenforradalmi szervezkedésben. Róla személy leírást is adott (viszonylag alacsony, mindössze 163 cm magas, lomha járású, rekedtes hangú), ami leginkább Gyöngyösire illik. A vallomásnak ez a része is nyilvánvalóan hamis. Gyöngyösi sose volt parancsnoka vagy vezetője Tóth Ilonának, ezt a lehetőséget a koncepció csiszolása során el is vetették, de számos nyoma van, hogy kezdetben őt tartották a társaság legveszélyesebb tagjának, ő volt az elsőrendűnek kiszemelt vádlott.977 (Egy vizsgálati terv még 1958 januárjában is őt mondta a „Domonkos utcai kórházban lévő ellenforradalmi csoport” vezetőjének.978) Gráczi magától nem vallhatott Gyöngyösi ellen, csak ha előtte kitanították, nincs ugyanis nyoma, hogy találkoztak volna. Gyöngyösi nem sokkal Gráczi őrizetbe vétele előtt került a Domonkosba, ahol viszonylag kevés időt töltött, általában Molnár Józseffel mászkált a városban, annak sincs nyoma, hogy részt vett volna a röpcédulák készítésében, kivéve az Elünk első számában való közreműködését. Gráczi pedig értelemszerűen vagy barátnőjével, Török Évával volt, vagy a fiúkkal pingpongozott.979 (Fontosnak tartom vallomásának ezt az apró részletét, hiszen nagyon másnak mutatja a Domonkosban tartózkodókat, mint az ötvenhetes történet. E szerint a Domonkosban nem „az illegalitás óriási kockázatát”980 vállaló felkelő csoport volt, hanem véletlenszerűen egybeverődött fiatalok laktak ott átmenetileg, akik alkalmanként részt vettek röplapok terjesztésében, esetleg sokszorosításában is.) Gyöngyösiről Gráczi kihallgatásakor még vajmi keveset tudhatott Szentgáli is, ha vele őt a tipikus osztályellenségként íratta le, aminek Gyöngyösi semmiképpen nem volt tekinthető.

976 Kiss-M. Kiss, 2007, 50. Gráczi Béla jkv., 1956. november 28.

977 Kiss-M. Kiss, 2007, 288. Jelentés Angyal István és társai ügyében, 1957. január 25.

978 Kiss-M. Kiss, 2007, 97.

979 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Gráczi Béla jkv., 1956. november 21.

980 Eörsi L„ 2003, 205.

243