Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

Bevezetés

nagyon nem volt összhangban az azóta többször átírt, átíratott történettel.43 Az ügyek többségét tehát - legalábbis főbb vonalaiban - a rendőrségi vizsgálat határozta meg. Különösen áll ez a Tóth Ilona-perre, ahol a vádlottak a tárgyaláson fenntartották a vizsgálati szakban tett vallomásaikat, nem tettek kísérletet a történet vagy abban vitt szerepük átírására.

*

Könyvem első részében azt tekintem át, hogy eddig milyen eredményekre jutott a megtorlás megismerésére irányuló kutatás. Csak azokra a szerzőkre koncentráltam, akiknek a munkája meglátásom szerint jelentős nóvumot hozott. Ezt követően egyes eljárások rendszerváltozás utáni újranyomozását tárgyalom. Olyan munkákat, amelyek szerzői nemcsak behatóan ismerik ötvenhat és ötvenhét történetét, hanem tisztelik a tényeket, és ragaszkodnak azokhoz, akik nemcsak végigkísérték egy-egy ügy történetét, hanem behatóan tárgyalták annak keletkezését, illetve az ötvenhatos és az ötvenhetes történet viszonyát. Ezek a perek sok mindenben eltérnek, de egy lényegi kérdésben azonosak: mindegyikről azt állapította meg történész, jogtörténész vagy történész-levéltáros kutatója, hogy a perben konstruált tényállás hamis, az eljárás nem igazságszolgáltatás, hanem a hatalom elvárásai szerinti leszámolás volt. (Ettől eltérő eredményt hozó munkát annak hiánya miatt nem vehettem számításba.) Feladatomat nem kívántam tudós kollégáim eredményeinek puszta ismertetésére korlátozni, hanem igyekeztem teljesítményeikhez hozzátenni azt, amivel azok más ügyek, későbbi kutatások hozadéka alapján továbbépíthetők. Természetesen nem tekinthető azonos mértékben feltártnak a nógrádi és a budapesti forradalom története, miként én sem rendelkezem egyenlő tudással ötvenhat különböző területeiről, így vannak kevésbé és jobban továbbgondolt és továbbírt fejezetek.

Magát az elemzést a per tárgyává tett történet szűkebb kontextusának, a tárgyi körülményeknek a vizsgálatával kezdem, sorra véve azokat a helyeket, csoportokat és azokat a sztereotípiákat, amelyek a per központi eleméhez, az állítólagos gyilkossághoz kapcsolódnak. Ezután a gyilkosság vádjával halálra ítélt fővádlottak ötvenhatos szerepét, a személyi körülményeket próbálom rekonstruálni annak érdekében, hogy kiderüljön: illeszkedik-e a terhűkre rótt bűncselekmény a róluk rajzolható képbe. Az áldozat személye körül felmerült problémák taglalása után veszem sorra a főbb tanúkat és vallomásaikat: kezdve Kollár rokonain és nőis43 Kádár Jánosnak a L’Unitában megjelent interjúját idézi: M. Kiss, 2011 a, 319.

23