Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban

Maráczi jegyzőkönyvének M. Kisséktől nem idézett része pedig egyértelműen mutatja, hogy a riasztóőrség valójában portaszolgálat volt annak érdekében, hogy illetéktelenek ne mászkáljanak az épületben, ne zavarják az ápoltak nyugalmát: „az volt a célja, hogy ha valaki be akart jönni a kórházba, az őrség arról előzőleg az orvosnőt [Tóth Ilonát] értesítse”.949 Ezt igazolta Simoncsik Mihály: „A kórházban az orvosnőtől azt a megbízatást kaptam, hogy a portán segédkezzek az ott szolgálatot teljesítő ápolónőnek. Az orvosnőtől én azt a megbízást kaptam, hogy ha valaki jön, addig tartsam a portán, amíg valamelyik ápolónőnek nem szólunk, és az engedélyezi a bemenetelt.”950 A tárgyaláson tett vallomása még egyértelműbb a tekintetben, hogy nem őr, hanem portás volt: „Tóth Ilona szólt, hogy mivel könnyebb beteg vagyok, legyek segítségükre a portán, ha valaki be akar jönni, akkor engedjem be, vagy ha valaki ki akar menni, engedjem ki. Külön utasításom nem volt arra, hogy kit nem engedhetek be, vagy kit nem engedhetek ki.”951 Emlékezett arra is, hogy a portán egy Ica nevű nővér - Parti Mártonné - volt a társa. Amikor Tóth Ilona nem arra figyelt, hogy bűnösségüket igazoló vallomást tegyen, ő is azt mondta, hogy Partlné - akinek köze sem volt a röpcédulázáshoz - és Simoncsik portások voltak, Simoncsikról már a rendőrségen is ezt mondta: „portásként állandóan az ügyeletes szobában, az előtérben tartózkodott”,952 a tárgyaláson pedig megerősítette a fiú vallomását. November 19-én azonban - amikor szükség lett volna riasztóőrségre - Gyöngyösi szerint nem a portások voltak a bejáratnál, hanem Tóth Ilona: ő engedte be a rendőröket.953 (Tóth szerint azonban tökéletesen működött az őrség: szóval tartotta a razziázókat, így volt idejük elrejteni, amit el kellett, ágyba zavarta a fiúkat, ő pedig majdnem öngyilkosságot követett el, csak meggondolta magát.954) A riasztóőrségről tett vallomások tehát alkalmatlanok annak bizonyítására, hogy a kisegítő kórház egy fegyveres csoportnak volt a bázisa, vagy ott fegyveres csoport működött. Az valójában nem más, mint a portaszolgálat ellenforradalmivá kriminalizálása.

949 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Maráczi Ferenc jkv., 1956. november 22.

950 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Simoncsik Mihály jkv., 1956. november 21.

951 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona...,462. d. Simoncsik Mihály tárgy, jkv., 1957. március 16. 201.

952 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 12.; ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Tóth Hona jkv., 1956. november 21.

953 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 20. 33.

954 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 13.

237