Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban
egyértelmű: nem azért érkezett, hogy megakadályozza a stencil illetéktelen használatát, hiszen még a stencilszoba kulcsait sem vitte el. A vallomásban szerepel ugyan, hogy közölte: el fogják vinni a gépet, ez azonban nem történt meg, az a november 19-20-i razzia idején, sőt még utána is ott volt. És értelemszerűen: senki sem tehetett feljelentést, ha a stencilt nem használták azt megelőzően, hogy az igazgatótól tudomást szereztek róla. Tóth Ilona emlékezetében és vallomásában nemcsak időbeli, hanem oksági viszony is van az igazgató látogatása, valamint a gép felfedezése és kipróbálása között - miután értesültek tőle a sokszorosítóról, elkérték a szoba kulcsát, és kipróbálták a gépet ami megerősíti, hogy a két dolog így követte egymást. Ráadásul a kipróbálás nem jelenti, hogy rögtön röplapokat készítettek. Tóth Ilona nemcsak röplapozó volt a Domonkosban, hanem a kisegítő kórház vezető orvosa, márpedig ebben a minőségében is szüksége lehetett a stencilre, különösen, ha a Domonkost, mint vallotta, rendes kórházzá akarta tenni: nyomtatványokat kellett készíteniük, hogy a betegek felvétele könnyebben, ellátásuk szakszerűbben menjen. Varga Ferencné kihallgatásakor elmondta: „Egy alkalommal szóltam a tanúnak, hogy kórlapot akarok stencilezni, elkértem tőle a stencilszoba kulcsát, és Maráczin keresztül visszajuttattam.”912 A stencil felfedezésével kapcsolatban tehát hamisan vallotta, hogy a Tanácsakadémia igazgatója feljelentés nyomán érkezett a kisegítő kórházba. Olyan hamis vallomást tett, amiből haszna nem származhatott, következésképpen valószínű, hogy a hamis elem nem tőle származik. A szerveknek, elsősorban a vizsgálatot folytató Szentgáli főhadnagynak állt érdekében a valóság hozzáigazítása az ügy koncepciójához. A hamis vallomásból ugyanis az derült ki, hogy korábban már feljelentették őket, erről tudtak, ami valószínűbbé teszi, hogy végeztek az ávósnak vélt Kollárral, mielőtt az feljelenthette volna őket. A források szerint Angyaltól kaptak röplapokat, de nyilván máshonnan jött szövegeket is sokszorosítottak, ha egyetértettek a tartalmukkal. Ez az alkalmi, már cirkuláló szövegek másolásában és terjesztésében kimerülő röplapozás került új dimenzióba Angyal őrizetbe vétele után, amikor Gönczi a Péterfyben megismerkedett Gálival és Obersovszkyval. Tevékenységük tehát közvetlenül azt megelőzően vált annyira amennyire jelentőssé, hogy Tóth Ilonát és a terjesztésben részt vevő fiatalokat őrizetbe vette a rendőrség. De magának a razziának is furcsa elemei vannak. A rendőrök ugyanis mindössze az Elünk első számának egy példányát, valamint üres stencilpapírokat talált a pincében.913 Mivel a Tanácsakadémiá912 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. március 18. 221. 913 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Garami István százados jelentése, 1956. november 19.; Kiss-M. Kiss, 2007, 152. 230
