Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban

számára. Nem akart tehát sem fegyveres, sem fegyvertelen ellenállóbázist létesíteni. Veszpréminek sem az ellenállókkal való egyetértéssel, hanem az elesettekkel való szolidaritással indokolta, hogy szállást és élelmet biztosít olyanoknak, akik nem szorulnak kórházi kezelésre. Amikor Veszprémi javasolta, hogy távolítsák el azokat, akik nem betegek és nem sebesültek, azzal utasította vissza: „nem zavarhatja ki az utcára ezen személyeket.” Befogadásukat máskor a deportálásokról terjedő hírekkel indokolta.907 Hogy végül részben máshogy alakult, abban szerepe lehetett a Péterfyből ugyancsak november 9-én a Domonkosba érkezett Maráczi Ferencnek - akit Tóth Ilonával együtt vettek őrizetbe, ám a rendőrségi vizsgálat lezárása után szabadlábra helyezték - és azoknak a fiataloknak, akik az ápoláson kívül mást is tenni akartak.

Kezdetben alkalomszerűen, „utángyártottak” röplapokat. Gyöngyösi például kettőt vitt a női szállásról. Megkérte Tóth Ilonát, hogy sokszorosítsák őket, de ő csak az egyikkel értett egyet (Gyújtsd a vasat és a fémet...). Azt sokszorosították, a másikat azonban, alighanem Angyal javaslatára, nem.908 Gönczi szerint kezdetben kész röplapokról írógéppel készítettek másolatokat, és csak később stencilen. Ezt Tóth, aki Gönczi odakerüléséhez kapcsolta a stencilezés megkezdését, kétszer is megerősítette.909 A stencilről pedig véletlenül szereztek tudomást. Ennek története azonban a per koncepciójához torzítva maradt fenn. „Hajói emlékszem, 10-én valaki feljelentett, hogy stencilezek, pedig akkor még szó sem volt róla. Ezután a volt Tanácsakadémia igazgatója eljött azzal, hogy van itt egy stencilgép, azt elviszik. Én mondtam, hogy »tessék«. Ezután történt, hogy a gondnoknőtől elkértük a stencilszoba kulcsát, és Maráczival kipróbáltuk a gépet.”910 A szöveg ugyan feljelentés következményének állítja, hogy a Tanácsakadémia igazgatója megjelent az épületben, amit pedig elégségesen indokolt a Kádár-kormány rendelete a munka felvételéről: „Minden közalkalmazott haladéktalanul, legkésőbb 1956. november hó 10-ig köteles munkahelyén megjelenni és munkáját megkezdeni.”911 Az igazgatónak tehát kötelessége volt tájékozódni arról, hogy az épületben adva vannak-e a munkavégzés feltételei, és ehhez oda kellett mennie. A vallomásból

907 ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Veszprémi István önvall., 1956. december 7.; BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. június 11.6.

908 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona. ...462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 20. 26.; BFL, XXV.4.L 8005/1958. Szirmai Ottó..., 392. d. Angyal István jkv., 1957. június 11.

909 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 50-51.; Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 7., 1957. június 11.

910 Kiss-M. Kiss, 2007, 117. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 7.

911 Bikki, 1999, 247. 1/1956. (XI. 9.) Korm. rendelet.

229