Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban
kaptak, már Mórnál elfogyott.840 (Azt ő sem tartotta kizártnak, hogy az egyik velük utazó fiú, aki átment a határon, vitt magával néhány példányt.) A terjesztés ráadásul - az akkori viszonyok szerint - legális volt: tizenötezer példányt vittek, ebből tízezret az egyik kisvárosban a tanácselnöknek adtak át nyugta ellenében.841 Tehát október végén voltak a Dunántúlon, vittek oda forradalmi röplapokat, nyilván Igazságot is. Eljutottak Győrbe, vélhetően Hegyeshalomba is, de Ausztriába nem. Onnan fegyvert, de még élelmiszert sem hoztak. Az viszont valószínűtlen, hogy Tóth Ilona októberben találkozott volna Gálival, Obersovszky pedig mindig tagadta, hogy októberben akár csak látta volna. Szerinte a Domonkosban, az állítólagos gyilkosság napján találkoztak először, ezzel ellentétes vallomás nem maradt fenn tőle.842 Gálitól azonban igen: „Gönczit együtt ismertem meg Tóth Ilonával a Péterfy kórházban október 25-26. körül”.843 De fennmaradt két ezzel ellentétes is. Egy korai rendőrségi kihallgatásán még azt állította, hogy Gönczit Angyal november 16-i lefogása után ismerte meg a Péter- fyben, Tóth Ilonát pedig csak másnap a Domonkosban; a tárgyaláson ezt vallotta Gönczi is.844 Amikor a tárgyaláson elmondta történetét, akkor is úgy emlékezett: „Tóth Ilonát a Domonkos utcai kórházban ismertem meg”845 — értelemszerűen a gyilkosság napján. Annak bizonyításában fontos szerepet kapott kettejük bizalmas, tehát nyilván hosszabb ideje tartó kapcsolata, ezért különösen fontos annak tisztázása, hogy találkoztak-e októberben. Gáli december 14-i vallomása általában hitelesnek, a történteket viszonylag pontosan rekonstruálónak tűnik számos olyan körülmény miatt, amelyekről később lesz szó, de azért is, mert akkor nem csupán egy találkozásról beszélt, hanem azt beleillesztette egy folyamatos történetbe. Októberi találkozásukkal kapcsolatban semmit nem közölt arról, hogy miként, milyen körülmények között történt, és bizonytalan volt a helyszínben is: a Péterfy vagy a Rókus kórházban. Tóth Ilona kevés sikerrel igyekezett igazolni az októberi találkozást. Rendőrségi vallomásaiban nyoma sincs, és amikor a tárgyaláson beszámolt cselekményéről, akkor sem említette, csupán azt, hogy az 840 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 50. 841 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 4. 106-107. 842 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Obersovszky Gyula tárgy, jkv., 1957. február 28. 97. 843 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Hona..., 462. d. Gáli József tárgy, jkv., 1957. március 4. 116. 844 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gáli József jkv., 1956. december 14., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 6. 125. 845 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gáli József tárgy, jkv., 1957. március 4. 113. 214
