Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban

eljuttassa Budapesten kívülre,838 mégpedig a Tompa utcában - de annak nem a Nagykörúttól délkeletre eső részén, ahol a forrásokban név szerint említett Bárány János csoportja volt, hanem a körút túloldalán, a Tompa utcának a Bakáts térbe torkolló felén, ahol a kórház van. Az eset jól szemlélteti, hogyan készültek a jegyzőkönyvek az ávó és a kihallgatott kooperációjában. Tóth Ilona arról beszélhetett, hogy a Bakáts térnél találkozott Angyallal. Számára a tér volt fontos, mivel ott volt a kórház, ahova az élelmet vitték, vélhetően az alapján nevezte meg a helyet. Kihallgatójának azonban érdektelen volt a kórházat jelentő Bakáts tér, ellenben hasznos a Tompa utca: a fegyveres harc színtere, ahol egy fegyveres csoport bázisa volt. Tóth Ilona a hely két megnevezése között nem látott különbséget, ezért - amikor már halálos ítélet alatt állt - nem ellenezte a korrekciót. Kihallgatójának így sikerült olyan vallomást szerkesztenie, amit felhasználhatott Angyal ellen: „Ön vallomásától eltérően azért tartózkodott a Tompa utcában, mert annak a csoportnak is parancsnoka volt.”839

Az eset véletlen volta nyilvánvaló Angyal vallomásából, aki csak kihallgatója segítségével tudott rá visszaemlékezni: „A Tompa utcában voltam, Sallai Kornélia édesanyjánál, a gyerekeinek a ruhájáért, s akkor valóban hoztak élelmet ide az utcába, s én ott beszéltem egy lánnyal, de arról nem tudtam, hogy azonos azzal a személlyel, akinek később a Péterfy klinikán röplapokat adtam.” Tehát nem egy csoport vezetőjeként, nem is felkelőként volt ott, hanem egyszerű járókelőként. Nem ismerte meg Tóth Ilonát, mindössze futólag látta, és beszélt vele. Pontosított néhány részletet: egy cetlin kérte meg Káldor Verát, hogy adjanak a társaságnak röplapokat; vezető szerepe pedig abban állt, hogy az ő javaslatára pakolták az élelmet az utca másik oldalára, nem pedig oda, ahova kezdték. Ezúttal sem kisebbíteni akarta cselekményét, vallomását tehát őszintének kell tekinteni, hiszen elmondta azt is, hogy Tóthékat nemcsak arra kérte, hogy vigyenek vidékre röplapokat, hanem fegyvert is kért tőlük. Mert a tűzszünet beállta után találkoztak, amikor „már sokan voltak, akik jöttek a Tűzoltó utcába, és be akartak lépni a nemzetőrségbe”.

Gönczi megerősítette, hogy amikor a határhoz indultak, vittek magukkal újságot. Szerinte október 29-én vagy 30-án volt az Igazság szerkesztőségében, de ott nem az Írókkal, csak azzal találkozott, aki terjesztésre osztotta a lapot. Amit

838 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilonajkv. 1957. június 10.; BFL, XXV.4.f. 8005/1958. Szirmai Ottó..., 392. d. Angyal István jkv., 1957. június 11., Tóth Ilona és Angyal István sz. jkv,, 1957. június 12.

839 BFL, XXV.4.f. 8005/1958. Szirmai Ottó..., 392. d. Angyal István jkv., 1957. június 11. A következő idézetek is innen.

213