Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

jól mutat Jobbágyi Gábor tévesztése, miszerint ott ő vezette a sebesültek ellátását799 - vált közismertté.

A Péterfy sem volt alkalmas helye az ellenállás központjának, a Domonkos pedig még kevésbé. Ha tehát alapos bizonyítás nélkül és előtt nem tekinthető ténynek, hogy a Péterfy valóban központ jellegű szerepet töltött be a november 4. utáni ellenállásban, akkor értelemszerűen nem tekinthető ténynek M. Kiss Sándorék, valamint Gyenes Pál és Eörsi László ebből eredő megállapítása sem, miszerint a nagy razzia után a Péterfy szerepét a Domonkos utcai kisegítő kórház vette át, vagyis vált a környék ellenállóinak ismert és elismert központjává.800 Akkor sem, ha ezt megerősíteni látszik Tóth Ilona vallomása: „Elhatároztam, hogy átveszem az ö [Angyal] munkáját.”801 M. Kissék ezen a ponton többet állítanak a Domonkosról Gyenesnél, aki azt nem az ellenállás központjaként, hanem mindössze a röpcédulák készítésében tartotta a Péterfy utódjának.802 Elismerik ugyan, hogy egyetlen, erős fenntartásokkal kezelendő tanú vallomásán túl nincs adat arra, hogy a Domonkos utcai szükségkórház „korábban is a forradalmárok bázisa lehetett”,803 mégis ezt feltételezik, és kezelik tényként később. Pedig nyilvánvaló, hogy a Domonkos a Péterfynél is kevésbé volt alkalmas hely arra, hogy ott építsék ki az ellenállás egyik regionális centrumát. A Péterfy valódi kórház volt, ami indokolta a viszonylag nagyobb mozgást, idegenek ott-tartózkodását, még ha ez nem is volt számukra veszélytelen. Ellenben a Domonkos nem kórház volt, hanem tanácsi funkcionáriusok képzője, amely ugyan kiürült a forradalom idején, és ahol valamikor valakik egészségügyi segélyhelyet - szükség- vagy kisegítő kórházat - alakítottak ki, de amelyet nyilván nem lehetett olyan gazdátlanul maradó épületnek tekinteni, amelyről lemondott volna korábbi birtokosa. Idegenek ott-tartózkodása tehát még kevésbé volt indokolható, mint a Péterfyben, abban az esetben is, ha még 1957 tavaszán is egészségügyi intézmény működött ott. Miközben a Péterfyben igazoltatott személy hivatkozhatott a kórházak karitatív szerepére - november 4. után is osztottak élelmet a rászorulóknak —, netán saját betegségére vagy sebesülésére, a Domonkosban ezt a siker sokkal kisebb esélyével tehette csak. Alkalmatlanná tette a Domonkost az ellenállás központja

799 Jobbágyi, 2006, 13.

800 Kiss-M. Kiss, 2007, 125.

801 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 7.; Kiss-M. Kiss, 2007, 133.; „Tóth Ilona elhatározta, hogy átveszi Angyal szerepét.” Eörsi L., 2003, 205.

802 Gyenes, 1992, 1.

803 Kiss-M. Kiss, 2007, 116. Varga Ferencné tárgy, jkv., 1957. március 18. 219.

205