Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

leginkább veszélyesek. Márpedig nyilvánvaló, hogy a harcnak sebesültjei vannak, nekik orvosi ellátásra van szükségük, amihez leginkább a kórházakban juthatnak hozzá, vagyis nem kell különösebb nyomozói képzelet vagy képzettség ahhoz, hogy az ávósok - október 28. előtt és november 4. után - a kórházakban keressék a legádázabbnak tekintett ellenségeket, netán a kórházi nyilvántartó könyvekben a nyomukat. Nem lehet véletlen, hogy novemberben az első, őrizetbe vételeket eredményező razziák a munkásszállók mellett a kórházakat vették célba. Nyilvánvaló kellett, hogy legyen a felkelők számára is, hogy a kórházak a kormány elleni, még kevésbé a rendszer elleni szervezkedésnek nem megfelelő, mert nem biztonságos rejtekhelyei. Igaz ez abban az esetben is, ha Angyal a Péteriében készítette röplapjait, ő ugyanis - saját és sajátos logikája szerint - nem a kormány, még kevésbé a szocialista rendszer ellen küzdött, hanem a kormányért annak érdekében, hogy visszaterelje a helyes útra, a dolgozó nép szolgálatára. Határozottan tagadta, hogy a röplapokat konspiráltan készítették volna: „a röplapozás teljesen nyíltan ment a Péterfy Sándor Utcai Kórházban”.794

Másfelől pedig, noha a megtorlás idején számos koncepciós perben tettek kísérletet a Péterfy kiemelten veszélyes ellenforradalmi szerepének bizonyítására, ezek mind eredménytelenek voltak. Sem az 1957-ben megrendezett Péch Géza- per, sem az 1958-as Szirmai Ottó-per, sem a megtorlás többi olyan pere, amelybe involválták a kórházat (Eörsi István és társai, Tóth István és társai795) nem bizonyítja azt a szerepet, amelyet a Péterfynek tulajdonítottak. A halálra ítélt, és kivégzett Péch Gézát, valamint hosszú börtönbüntetésre ítélt társait, Budai Bélát, Tóth Tamást és Lambrecht Miklóst nem a Péterfyhez kötődő cselekményeik, hanem november 4. után Bécsbe menekült felkelők állítólagos szervezkedésével való kapcsolatuk miatt ítélték el, miként a Szirmai-perben is csak az egyik szál volt Angyal kórházbeli tevékenysége. A kádárista irodalom megállapításain kívül mindössze két olyan nyom van, amely arra mutat, hogy a Péterfy jelentős szerepet játszott a november 4. utáni ellenállásban: Angyal ott-tartózkodása és a nagy razzia, amelynek során mintegy nyolcvan embert vettek őrizetbe. Angyalnak azonban nem intézményszerüen volt vezető szerepe az ellenállásban. Semmi bizonyíték nincs arra, hogy bármiféle csoportot szervezett vagy irányított volna november 8. után. Következetesen, megalkuvás nélkül képviselt, és igyekezett megvalósítani két célt, amelyek közül az egyik ötvenhat bizton legáltalánosabban elfogadott és támogatott követelése volt: a nemzeti függetlenség helyreállítása és

794 BFL, XXV.4T. 8005/1958. Szirmai Ottó..., 392. d. Angyal István jkv., 1957. június 11.

795 BFL, XXV.4.a. 517/1957. Eörsi István és társainak pere (továbbiakban Eörsi István...); HL, XI.22. 635/1957. Tóth István pere.

203