Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
tudta megállapítani, hogy az szovjet vagy magyar katonát ábrázol.742 Tóth Ilonáék ellenben azonnal felismerték volna, hogy a képen egy ávós van. (A medika semmit nem értett a dologból. ,,[A]ttól még lehet ÁVH-s, hogy a paroliján csillag van”743 - idézte fel az állítólag a gyilkosság előtt tett kijelentését a tárgyaláson, pedig a csillagnak a parolin semmi köze ahhoz, hogy az illető milyen alakulatnál szolgál. Az pusztán a rendfokozat jelölésére szolgál.) Felmerült, hogy a röpcédulázást, illetve a röpcédulázókat akarták védeni Kollártól, ami nehezen hihető, hiszen ez azt jelentené, hogy egy kevéssé titkolt és kevéssé súlyos cselekmény — amit a társadalom többsége nem tartott bűnnek - esetleges lelepleződését akarták megakadályozni egy nagyon súlyos és általánosan bűnnek tartott gyilkossággal. A magyarázat hamis voltát jól mutatja, hogy Tóth Ilona november 20-án, a Domonkosban tartott razzia idején beismerte, hogy röpcéduláztak, ellenben a gyilkosságot december 4-ig tagadta. Akkor azzal indokolta, hogy féltek: „esetleg ávósok jönnek ezután, és rajtunk ütnek”,744 ami elfogadhatatlan, mert logikátlan, hiszen legfőbb bűncselekményük Kollár állítólagos kivégzése volt, amit az élő Kollár értelemszerűen nem tudott volna elárulni a „rajtuk ütő” ávósoknak, nem beszélve arról, hogy az állítólag a Landler-Murányi sarkon lekapcsolt Kollár nem tudhatta, hogy a Domonkosban röpcédulákat készítenek, vagyis a „rajtaütés” egyetlen esetben lett volna veszélyes, nevezetesen ha éppen gyilkolás közben érik tetten őket. Ez pedig könnyen elkerülhető lett volna: ha nem ölik meg. Fentiek alapján tehát nem lehet ténynek tekinteni az árulókkal kapcsolatos hisztériát, különösen nem lehet „kétségkívül valós tény”-nek tekinteni és akként kezelni, hogy a Péterfy vonzáskörzetében árulás gyanúja miatt meggyilkoltak embereket. M. Kiss Sándoréknak ez a premisszája sem tekinthető megalapozottnak, ellenkezőleg, tévessége valószínűnek látszik, indokolt tehát ellentétes állításra cserélni: nem bizonyított, hogy a Péterfy vonzáskörzetében bármilyen okból gyanúba keveredett embert megöltek volna a felkelők, miközben bizonyított, hogy gyanússá vált személyek életben maradtak (Csontos Erzsébet, Fehér Károly, Fusz Gyula, Harangi Zoltán, Horváth Sándomé, Kapusi Sándor, Petruska Erzsébet, Polgár Erzsébet, Turcsányi Józsefné, valamint a hatalom általi kivégzésükig Gyöngyösi Miklós, Kovács Ferenc és Palotás József), vagy megölésük nem bizonyított (Colos). Tizenhárom olyan személyből tehát, akik valamilyen oknál fogva 742 Szűcs, 1989, 37. 743 BFL, XXV.4.3. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 22. 37. 744 BFL,XXV.4.a. 164/1957.Tóthllona...,461.d.Tóthllonajkv., 1956. december 4.; Kiss-M. Kiss, 2007, 184. 194
