Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
hamis, vagy azok a nyomok, amelyek szerint a röpcédulázókhoz nem tartozók is tudtak róla. De Turcsányiné november 20-án, a Domonkosban tartott razzia idején tett vallomást, amikor még biztosan nem létezett a Tóth Ilona-ügy koncepciója, tehát a vallomást nem lehetett ahhoz igazítani. Tóth Ilona vallomásába pedig mellékes körülményként került bele, hogy az ott dolgozók tudtak a röp- cédulázásról, ami alapján vallomásának ez a részlete hitelesnek tekinthető. De hitelesnek tekintem mindkét állítást azért is, mert azok nagyon nem illeszkednek ahhoz a perben feltártnak tekintett tényhez, miszerint konspirált volt a röplapok sokszorosítása. A másik oldalról pedig nyilvánvaló az ok, amiért sokan vallották magukról, hogy meg akarták őket ölni: csak kényszerből vettek részt a bűnös tevékenységben, attól féltek, hogy különben árulóként „hazavágják” őket. Annak alapján, hogy legalább tizenhárom olyan, állítólag árulással gyanúsított személyről tudunk, akiket bántatlanul elengedtek vagy el sem küldtek, nem állítható, hogy nem fordult elő ekként meggyanúsított személy likvidálása, ám Futácsi Endre esetleges megölése semmiképpen nem elégséges annak bizonyítására, hogy több ilyen eset is történt, vagyis hogy többé-kevésbé bevett gyakorlat volt az árulónak, besúgónak, netán ávósnak tartottak likvidálása, ami alkalmas lenne valószínűsíteni a Kollár-gyilkosság megtörténtét. (A Corvinban, illetve vonzáskörzetében is felmerült - állítólag november 4-én vagy utána - árulással vádoltak kivégzése, de sem Iván Kovács Lászlót, sem Kozma Máriát nem ölték meg.741) Számos példa bizonyítja tehát, hogy az árulással vagy kémkedéssel okkal vagy ok nélkül gyanúsítottak ügyét a felkelők igyekeztek megvizsgálni, nem volt úzus azonnali kivégzésük, miként azt is, hogy 1956 végén, sőt, még 1959-ben is több ilyen kivégzési történet keringett, mint amennyiből büntetőeljárás lett, ami légből kapottnak mutatja a híreszteléseket. Kollár Istvánnal szemben pedig nem merült fel olyan kétségbevonhatatlan ok, különösen nem olyan bizonyíték, ami indokolta, sem kényszerítő körülmény, amely szükségessé tette volna azonnali megölését. Annyira nem, hogy a gyanúsítottak különbözőképpen indokolták tettüket: áruló volt - vagyis korábban hozzájuk tartozott —, kémkedett utánuk, a végső verzió szerint pedig pusztán azért, mert a nála talált fénykép alapján azzal gyanúsították, hogy ávós volt, és ő ezt tagadta. Ez a legkevésbé valószínű, hiszen egy kis méretű fekete-fehér fotó alapján lehetetlen eldönteni a paroli színét, ami alapján meg lehetett volna állapítani, hova tartozott a fényképen ábrázolt személy. Szűcs Miklós ezredes szerint, aki az ötvenes évek elején a vezérkar hadműveleti osztályát vezette, egy újságban megjelent kép alapján a szovjet tanácsadó azt sem 741 Eörsi L., 2001, 152-155, 395. 193
