Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

Turcsányiné november 20-i vallomásával, amelyben többek között azzal vádolta, hogy „egész éjszakán át uszító röplapokat gépelt”. Tehát helyesen emlékezett Gyöngyösi, amikor azt állította, hogy Tóth Ilona az őrizetbe vétele előtt panaszkodott Turcsányinéra, de árulónak csak november 20. után mondta. Ez esetben pedig Tóth vallomása is pontosnak látszik: amikor Gyöngyösinek panaszkodott Turcsányinéra, az javasolhatta, hogy küldje el. Ez leginkább az Elünk első számának készítése idején történhetett. Amikor Gönczi elmondta, hogy alig tudta megakadályozni, hogy a gondnoknő benyisson abba a szobába, ahol az írókkal tárgyaltak, panaszolhatta Tóth, hogy máskor is leskelődött utána, illetve utánuk, valamint hogy tőle tudhatnak az épületben lakók a stencilezésről. Ekkor javasolhatta Gyöngyösi, hogy küldjék el, mielőtt elárulja őket.

Mire Tóth Ilona fogságból kijuttatott üzenete eljutott a Domonkosba, Turcsányiné bizonyos értelemben megtette azt, amivel vádolták. November 27-én ismét razziát tartottak a Domonkosban, amelynek során elvitték a stencilgépet, és „a kórházat folyamatos rendőrségi megfigyelés alá vonták”.733 A Deák téri főkapitányságra november 27-én este 8 órakor érkezett bejelentés, amely szerint a volt Tanácsakadémia épületében egy stencilgép és egy rádióerősítő van. Azonnal kiment egy egység, és a veszélyes tárgyakat este 10-re beszállították a kapitányságra. Veszprémi István szerint Turcsányiné mondta el egy ott ápolt rendőrtisztnek, Kiss századosnak, hogy éjszakánként röplapokat stencileznek, az Egészségügyi Minisztérium kórházat meglátogató küldöttjével pedig közölte, hogy egészségeseket - értsd: felkelőket - is felvettek ápoltként. „Ezért én és a Piri [Gyöngyösi] felelősségre vontuk, és én két pofont adtam neki, és Piros is nekiesett és ösz- szeverte.”734 A jelek szerint Turcsányiné nem feljelentést tett, de elmondta egy rendőrtisztnek, hogy a kórházban továbbra is készítenek röplapokat, aki az információt továbbadta, ennek következtében vitték el november 27-én a stencilgépet, és gyűjtöttek be egy sereg fiatalt. De Turcsányiné másképp is elárulta Veszprémit. Elárulta, de nem azt, hogy részt vett az ellenállásban - ami nem lett volna igaz —, hanem azt, hogy noha orvosnak adja ki magát, valójában nem az, csak ápoló - ami igaz volt. Ezt Turcsányiné tudhatta, hiszen a Péterfyből jött, ahonnan Veszpréminek azért kellett eljönnie, mert lelepleződött. „Veszpréminek heves vitája volt Turcsányinéval. Hallottam arról, hogy Veszprémi adott Turcsányinénak egy pofont, és másnap pedig azt mondta neki: »nem vagy más, mint egy disznó áruló!« Ugyanis Turcsányiné olyasmit mondott Veszpréminek, hogy nem fogadja

733 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Kassai László hadnagy jelentése, 1956. november 28.

734 ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Veszprémi István önvall., 1956. december 7.

191