Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

nást mutat, és annak jeleként megteszi az elvárt vallomást, azt kihallgatója önként tett beismerésként jegyzőkönyvezi, és számíthat rá, hogy ezt a bíróság enyhítő körülményként figyelembe fogja venni. Ahogy egy állítólagos Baross téri felkelő magát hamisan terhelő vallomásra bírásáról írt dolgozatomban hangsúlyoztam: a vizsgálók kezében fontos eszköz volt az elvárt vallomás elérésére az az előny, amire az első önként „feltáró beismerő” vallomást tevő számíthatott.635 A fordulat, amivel Mátéffy a koncepcióhoz igazított első vallomását felvezette, azt nagyon olyannak mutatja, mint amit minden külső kényszerítő körülménytől függetlenül tett, tehát érdemes arra, hogy a bíróság az ítélet kiszabásakor nyomatékos enyhítő körülményként figyelembe vegye. Gyenesnek adott interjújában azonban arra hivatkozott, hogy társai beismerő vallomásával kényszerítették vallomásra, azt tehát nem önként és nem elsőként tette. Hasonló trükknek eshetett áldozatául, mint amit a megszállt Párizsban alkalmazott a Gestapo: a bujkáló angol katonák kiszöktetése miatt őrizetbe vett terheltet társa - utóbb hamisnak bizonyult - vallomásával bírták beismerésre.636 És amely trükköt az ávósok Eörsi Istvánnal és Obersovszkyval szemben is sikerrel alkalmazták.637 Mátéffy vallomásra kényszerülése után pedig társainak sem maradt más lehetőségük, mint a beismerés. Az ügy sokoldalú bizonyítást kapott: még a Kollár-ügyet konstruáltnak tekintő történészek is hitelesnek tartották.

Több mint ötven évvel a történtek után nem lehet kideríteni, mi történt valójában, vannak azonban jelek, amelyek alapján vélelmezni lehet, mi történhetett. Jagicza Budafokon a Péter Pál utca 134.-ben lakott, a ház alatt lévő pincéből leválasztott helyiségben. A végső, ítéletbe emelt verzió szerint lakásának ajtajában lőtték meg, de a házban lakó és a bűntény napján kikérdezett Hegyesi József nem mondta, hogy lövést hallott volna, miként egy másik, közelben lakó tanú, Koblov Istvánná sem. Felmerül tehát a gyanú, hogy Jagicza történetének ez a része sem igaz, különös tekintettel arra, hogy első alkalommal, a kórházban az orvosoknak még ő is mást mondott. A bűncselekmény napján a budapesti kapitányság életbiztonsági alosztályának rendőrei, a gyilkossági ügyek specialistái átvizsgálták az állítólagos tetthelyet, ahol találtak egy kalapot, amelyet a későbbiekben Lukács kalapjának tekintettek. De mást is kerestek, hiszen ha a tettes annyira sietett, hogy leesett kalapját sem vette fel, akkor nyilván nem volt ideje megkeresni a kilőtt töltény hüvelyét. „A helyszínt átkutattuk, azonban a kilőtt hüvelyt

635 Szakolczai, 2012, 45—46.

636 Shiber, 1989, 286-288.

637 Eörsi I., 2006, 52-53.

172