Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

Jagicza november 27-én megsebesült, ezt a kórházi dokumentumok egyértelműen bizonyítják. De nem tekintem valósnak a történetet, amelyet sebesülése köré - feltehetően a rendőrséggel együttműködve — gyártott. Annak elbeszélései a konkrét részletekben ugyanúgy eltérnek, ellentmondanak egymásnak, mint a Kollár-gyilkosságé, csak a cselekmény váza egyezik: Jagiczát árulónak tartották, meg akarták ölni, arra Lukács tett sikertelen kísérletet. A bűntény „feltárása” kizárólag az abban szereplők, az áldozat és a tettesek vallomásain alapult, akik nyilván nem voltak érdektelenek, és közülük többen nem tekinthetők szavahihető tanúnak. Jagicza több alkalommal hamisan vallott, ezt egy esetben Lukács is elismerte magáról: hamisan vallotta, hogy Mátéffyval közölte, Jagiczát meg fogja ölni - ő valójában semmit sem tudott.620 Mátéífy ellen tett vallomását Kovács is visszavonta a tárgyaláson.621

Az eljárást négy tényező is koncepciósnak, rendőrségi konstrukciónak mutatja: az eltérő vallomások, a megválaszolatlanul maradt fontos kérdések, a bűntény „feltárására” irányuló vizsgálat hosszú szünete és végül a „beismerő” vallomások egymásra következése. A vallomások eltérését akkor tekintem az ügy konstruált voltára utaló jelnek, ha a vallomástevőnek nem fűződött érdeke ahhoz, hogy mást mondjon, mint amire emlékezett, illetve ha valószínűsíthető, hogy irányítottan vallott mást. A Jagicza-ügyben erre példa az állítólagos gyilkosságot elhatározó megbeszélés helyszíne, ami nyilván indifferens volt az arról beszámolók számára. A vallomások szerint az a Péterfy 209-es szobájában volt. De - a fennmaradt dokumentumok szerint - elsőként „beismerő” vallomást tevő Mátéífy első vallomása szerint a 102-es szobában (később már szerinte is a 209-esben).622 Kétségtelenül el is téveszthette a számot, mégis valószínűbb, hogy nem ez történt, hanem - egy idővel meghaladott koncepció szerint - irányították a vallomását. A 102-es ugyanis többször felbukkan az iratokban. Tóth Ilona beszélt a 102-esek parancsnokának beviteléről, Gyöngyösi szerint pedig az egy „illegális egység” volt, és bázisuknak éppen a Dózsa 40.-et tudta.623 A Dózsa 40. alatti munkás- szállón mindössze három szoba volt, valószínűtlen tehát, hogy az egyiknek 102

620 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gyöngyösi Miklós, Kovács Ferenc, Lukács József és Mátéffy Csaba sz. jkv., 1957. január 31.

621 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Kovács Ferenc tárgy, jkv., 1957. március 14. 185.

622 BFL, XXV.4.3. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Mátéffy Csaba feljegyzése, 1957. január 9., Mátéffy Csaba jkv., 1957. január 9.; 462. d. Mátéffy Csaba, tárgy, jkv., 1957. március 12. 176.

623 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. március 18. 233., Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 20. 28.

168