Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

belül szabadultak, ezt egy másik ügy is megerősíti.570 Sőt, az ügyészség november 17-én Angyal szabadlábra helyezését is elrendelte, de azt elszabotálták.571 Kizárt, hogy Angyal ekkora hálózatot működtetett volna a Péterfyben, és az sem előké- szítettnek mutatja a razziát, ahogy az ő őrizetbe vétele történt: „Reggel ágyamban feküdtem, amikor hozták a hírt, hogy katonai különítmény szedi össze a kórházban a forradalmárokat, csavargókat, kétes elemeket vegyesen. Éppen a Tito-be- szédet közvetítette a rádió. [...] kiugrottam az ágyból, lerohantam a földszintre, és követeltem, hogy engedjék szabadon a forradalmárokat. Erre banditának neveztek, megmotoztak, s miután megtalálták nálam a nemzeti egységre felhívó röplapot, még a személyi igazolványomat is elvették.”572 Lukács József szerint nem értették, miért állították elő őket, fel voltak háborodva, azonnali szabadon engedésüket követelték, sőt, nem voltak hajlandóak bemenni a cellába.573 így emlékezett Kanász Anna is: „Arról beszélgettünk, hogy mikor engednek ki bennünket, és találgattuk, hogy miért hoztak be bennünket, mivel nem éreztük bűnösnek magunkat.”574 Másrészt igaznak tekintve azt, amit M. Kissék állítanak, és amit számos forrás is megerősít, hogy november közepére szinte állandó jelenség volt a razzia a különböző közösségi szállásokon, elsősorban a munkásszállókon - a Tóth Ilona-per egyik tanúja szerint „általában volt razzia a szálláson”575 —, akkor az állandó jelenséget állandó okkal kell magyarázni, ami sokkal valószínűbben a fegyverek, és nem a felkelők utáni kutakodás. Ma már felderíthetetlen, hogy gyanakodtak-e egymásra a felkelők vagy sem, az viszont valószínűnek látszik, hogy az iratokban sokszorosra erősítve maradt nyoma annak, ami gyanakvás valóban lehetett.

M. Kiss Sándorék pedig nemcsak a gyanakvás mindenkire kiterjedő légkörét tekintik ténynek, hanem - Eörsitől eltérően - ténynek, méghozzá vizsgálódásukat alapvetően meghatározó ténynek tekintik, hogy a felkelők „likvidáltak” árulókat, vagy közéjük beépített kémeket: „Kétségkívül valós tényként kezelhető, hogy a Péterfy Sándor Utcai Kórház vonzáskörzetében árulás gyanúja miatt gyilkol570 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Lukács József tárgy, jkv., 1957. június 14. 32.; ÁBTL, 3.1.9. V-142907. Kárpáti Sándor vizsgálati dossziéja (továbbiakban Kárpáti Sándor...), Kárpáti Sándor jkv., 1957. március 15., Kárpáti Sándor és Kovács László sz. jkv., 1957. április S.

571 BFL, XXV.4.L 8005/1958. Szirmai Ottó..., 392. d. Határozat, 1956. november 17.

572 Angyal, 1991, 161.

573 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Lukács Józseftárgy. jkv., 1957. március 20. 254.

574 BFL, XXV.4.a. 2903/1957. Kanász Anna..., Kanász Anna jkv., 1957. február 18.

575 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Petruska Erzsébet tárgy, jkv., 1957. március 20. 253.

157