Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

azért akart beszélni vele, hogy kiderítse, hova tartozik. A közelben erre vállalata munkásszállóját tartotta a legalkalmasabbnak, ezért történt ott a beszélgetés. A helyszín kiválasztása tehát Angyalhoz kapcsolódott, és csak rajta keresztül a Dózsa 40.-hez mint az ő munkásszállásához. Vagyis a tanú Kollár állításai együttesen sem alkalmasak annak bizonyítására, hogy ott egy szervezett ellenálló csoport tanyázott volna.

Ráadásul a tanú arról is beszámolt, hogyan került a Dózsa 40.-be Kosa, akit a rendőrségi iratok alapján M. Kissék az ottani csoport egyik parancsnokának tartanak:540 „Amikor odajött, azzal mutatkozott be, hogy az ajtó helyett az ablakon jött be, úgy[,] hogy azt előbb betörte. Az ajtó pedig nyitva volt. Ez alkalommal harmadmagával jött, és mind a hárman részegek voltak. Még aznap délután a szobában az asztal tetején ugráltak, vele volt akkor egy szőke nő és egy hasonló korú fiú, ezenkívül 2-3 tollas párnát széjjelszedtek úgy, hogy az egész szoba tollas volt. Estefelé emlékezetem szerint mind a hárman elmentek, és később vagy 20-an jöttek vissza.”541 Antréjának ezt a leírását sok mindennek lehet tekinteni, de egy ellenálló csoport új, titkos bázishelyre településének semmiképpen.

A rendőrség a tanú Kollár Istvánon kívül tíz személyt azonosított, akik 1956. novemberben laktak a Dózsa 40. alatti szálláson: Horváth Sándomét, Jagicza Lászlót, Kanász Annát, Kosa Károlyt, Kovács Ferencet, Lukács Józsefet, Mátéffy Csabát, Mechlovits Matildot, Mészáros Istvánt és Szöllősi Irént. Hosszabb vagy rövidebb ideig mindegyikük volt fogságban, többségüket börtönbüntetésre ítélték, a többieket internálták, egyedül Jagicza nem került őrizetbe. Mindannyian elismerték, hogy részt vettek röpcédulák, konkrétan az Élünk terjesztésében, ám mindegyikük úgy emlékezett, hogy azután került a Dózsa 40.-be, hogy szabadon engedték a november 16-án a Péterfyben tartott nagy razzia során őrizetbe vette- ket. Eszerint csak kevéssel azelőtt kapcsolódhattak be a röpcédulák terjesztésébe, hogy Tóth Ilona november 19-20-án őrizetbe került. Vagyis a Dózsa 40.-ben tartózkodók, akár csoportnak tekintjük őket, akár csak történetesen egy szálláson lakóknak, nemigen lehettek Tóth alárendeltjei az ellenállásban. Mátéffy elismerte, hogy a Dózsa 40.-ben több „régi harcostárssal” találkozott, de az ott levőket nem együttműködő csoportként ábrázolta, hanem mint akik ott verődtek össze, ott remélték, hogy még sincs vége a forradalomnak, és alkalmanként terjesztették a hozzájuk eljutó röplapokat.542 Angyaltól tudjuk, hogy miközben a Péterfyben

540 Kiss-M. Kiss, 2007, 104.

541 Kiss-M. Kiss, 2007, 323.; ÁBTL, 3.1.9. V-142898. Kosa Károly..., Kollár István tanú jkv., 1957. július 15.

542 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Mátéffy Csaba önvall., 1956. december 24.

150