Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
ban a bíróság elvetette.523 A kérdés tehát nem az, hogy Toraczékat miért nem hallgatták ki a Tóth Ilona-ügyben, netán miért nem velük vonták őket perbe, hanem hogy egyáltalán miért állították őket bíróság elé, miért kapott Toracz és a Landler 26. alatti szálláson mindössze két napot töltő Fehér Károly súlyos ítéletet. Valószínűnek látszik, hogy ennek oka - miként a Rajk-per mellékpereinek - a törvénysértést, a hamis per koholását leleplezni alkalmas tanúk eltüntetése, megfélemlítése volt. Mert ha igaz, amit Gyenes Pál állít, hogy Kollárt nem ölték meg a Domonkosban, akkor az sem biztos, hogy oda bevitte valaki. Egy cselekmény nem megtörténtét leginkább az tudja bizonyítani, akit a cselekvőjének állítanak, esetünkben Toracz és Fehér Károly. Toraczot kivégezték: elhallgattatták. Fehér Károlynak szerencséje volt, esetében elégnek látták a hosszú börtönbüntetést, hiszen tudták: ahhoz, hogy kétségbe vonja a Kollár-ügyet, magát is le kell lepleznie, mint hamis tanút, mint olyan hamis tanút, akinek vallomása hozzájárult egy társa halálos ítéletéhez és kivégzéséhez. A Toracz-pert tehát annak vizsgálata hamis tényállást eredményező koncepciós eljárásnak mutatja, Toracz ötvenhatos cselekményeinek rekonstrukciója pedig cáfolja, hogy bármi közük lett volna Kollár elhurcolásához és általában Tóth Ilonáékhoz. Következésképpen a Kollár-ügy in medias res kezdődik: november 18-án - a Toracz-per szerint 19-én - délután vagy este ismeretlen fegyveresek valahonnan bevitték a valamilyen okból gyanúsnak vélt férfit a Domonkos utcai kisegítő kórházba. Mintha a kósza szél sodorta volna a gomolygó ködből a tett helyszínére - ami meteorológiai szempontból is képtelenség. 3.2.2. Munkásszálló avagy ellenforradalmi bázis a Dózsa György úton Úgy látom, Kiss Réka és M. Kiss Sándor más kérdésben is téves következtetésre jutott a történet olyan szereplőivel és cselekményeivel kapcsolatban, akik és amelyek nem kapcsolódtak közvetlenül a Kollár-ügyhöz, de szerepet kaptak a Tóth Ilona-ügyben. Pedig ha koncepciósnak tekintik a Tóth Ilona-pert, nem tekinthetik valós tényeknek a más eljárásokban feltárt eseményeket sem mindaddig, amíg az ügyek új, alapos vizsgálata nem igazolja az azokban a perekben fennmaradt történeteket. Koncepciósnak tekintve a vizsgálat tárgyát, koncepciósnak kell tekinteni a megtorlás minden ügyét addig, amíg valamelyikről be nem bizonyosodik ennek ellenkezője - vagy amíg a Tóth Ilona-perről nem bizonyosodik be, hogy alapvetően különbözik a megtorlás többi eljárásától. Vonatkozik ez az összes többi 523 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., Toracz Sándor védője tárgy, jkv., 1958. augusztus 29. 146
