Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa
az ott lakó nők védelme lehetett a szovjet katonáktól várt erőszakkal szemben. De a fiatal nők az ilyen nemes céltól függetlenül is nagy vonzerőt gyakoroltak a katonákra és a börtönből szabadult férfiakra. Közülük négy - Bujdosó József, Danyádi Ferenc, Kapusi Sándor és Tordai Imre — feleségül vette a lányt, akit a szálláson ismert meg, de több-kevesebb sikerrel mindannyian udvarolgattak. Ám ezek a kapcsolatok csak annyiban voltak illegálisak, hogy többségüket - még - nem törvényesítette házasság. A Kollár-üggyel kapcsolatban vizsgálva Toraczék tevékenységét, még inkább egyértelmű, hogy semmi okuk nem volt arra, hogy Kollárt gyanúsnak tartsák, és átadják kivégzésre a Domonkosban lévőknek. A bíróság által elfogadott tényállás szerint, amit a későbbi kutatások is megerősítenek, a fegyveres harc a VII. kerületben legkésőbb november 9-én véget ért, annak leplezése tehát nem indokolhatta Kollár november 18-i - vagy a Toracz-per szerint 19-i - lefogását. A források alaposabb vizsgálata azt mutatja, hogy valójában senkit sem vettek őrizetbe; valószínűtlen tehát, hogy Kollárt mégis, ráadásul azok az esetek, amelyekkel megvádolták őket, jóval korábban, november 6. és 8. között történtek. Kollár esetleges halálán túl más gyilkosság biztosan nem terheli a számlájukat, és nyilvánvaló, hogy a november 6. és 9. között nyíltan folytatott élelemárusítást sem próbálhatták november 18-19-én Kollár elől azon az áron titkolni, hogy bevitték megöletni a Domonkosba. A per vizsgálata tehát általában kétségessé teszi, hogy Toracznak fegyveres ellenálló csoportja lett volna, konkrétan pedig semmivel nem indokolja Kollár gyanúsnak tartását. Ráadásul Kollár gyanúba keverésével kapcsolatban a rendőrség elkövetett még egy hibát. Az ítélet szerint Kollár a Landler Jenő utca 33. alatti női szálláson látogatta meg Polgár Erzsébetet, az ottani felkelők számára lett gyanús, ők kísérték be a Domonkos utcába. Ott azonban nem volt munkásszállás, hiába vallotta ezt a tárgyaláson Polgár Erzsébet.504 Munkásszállás a Murányi utca és a Landler Jenő utca sarkán álló sarokházban volt, méghozzá kettő. Az úgynevezett nagy szállás, amelynek bejárata a Murányi utca 30.-ra nyílt, de volt egy hátsó kijárata a Landler Jenő utca 26. számú ház udvarára, valamint az ebből az udvarból nyíló úgynevezett kis szállás, amelynek nem volt másik bejárata. (A VII. kerületi felkelőcsoportokról írt könyvében Eörsi László is külön szállónak tekinti a Murányi 30.-at és a Landler 26.-ot.505) Polgár vallomásaiban jelentős eltérésekkel idézte fel utolsó találkozását Kollárral, sőt, történetének legtöbb elemét, de egy kivételtől 504 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Järz Vilmosné [sz. Polgár Erzsébet] tárgy, jkv., 1957. március 14. Gyenes ezt a hibás adatot vette át. Gyenes, 1992, 21, 23. 505 Eörsi L., 2011, 103. 141
