Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

láttam. A Landler Jenő utcában fútkározott össze-vissza, és közben lövöldözött. Én ugyanebben az időben szintén ebben az utcában tartózkodtam, és ezért láttam, hogy a velem szemben ülő személy jelen volt a Bethlen téri harcoknál.”472 Kapusi a tárgyaláson nem tudta megismételni Tordai és Pálinkás elleni vallomásait. Akkor már csak Toraczra és egy olyan fiúra emlékezett név szerint, akivel nőügy miatt személyes afférja volt novemberben. Tordaira és Pálinkásra csak mint „a többiekre” utalt, akik „szintén lőtték a mozi bejáratát”.473 Mindezek alapján úgy vélem, hogy egyetlen érdekelt, magára - is — terhelőén valló, ám eljárás alá mégse vont tanú képtelen vallomásai alapján nem lehet bizonyítottnak tekinteni sem általában azt, hogy a Bethlen téren felkelők ávósokat támadtak meg, sem konkrétan azt, hogy ebben a harcban Toracz és vádlott-társai részt vettek volna.

A másik harci cselekmény, amelyben a bíróság bizonyítottnak tekintette Toracz bűnösségét, a Hemád utca 8. számú házban történt, ahol Toracz csoportja szovjet katonákat támadott meg. Toracz erről a vizsgálati szakban kétszer is részleges „beismerő” vallomást tett, de azt a tárgyaláson visszavonta.474 Az esetről rendelkezésre állnak Vadon Józsefné házmester és egy ott lakó orvostanhallgató, Korda István vallomásai is.475 Szerintük a harcok miatt mindenki a pincében volt, amikor megjelent és ennivalót kért három szovjet katona. Vadonné ellátta őket, majd, mivel fáradtak voltak és pihenni akartak, beengedte őket az egyik földszinti lakásba, amely a Magyar-Szovjet Társaság irodája volt, ő pedig visz- szament a pincébe. Onnan hallotta később a lövöldözést, a katonák megtámadását. Akár - ahogy Vadonné és Korda vallomásában szerepel - békésen, akár erőszak vagy fenyegetés hatására történt a dolog, azt lehetett zabrálásnak látni, ebben az esetben pedig a katonákkal szembeni fellépés nem honvédelmi, hanem rendvédelmi intézkedés volt. A gyakorlatban a szovjet katonák fölötte álltak a törvénynek — egyetlen esetet sem ismerünk 1956-ból, amikor eljárás indult volna önkényeskedőkkel szemben (igaz, nem is folyt ilyen irányban kutatás), márpedig valószínűleg előfordultak ilyen esetek -, jogilag mégsem lehetett volna eleve törvénytelen cselekedetnek tekinteni a tilosban járó katonákkal szembeni fellépést. (Kizárt, hogy harc közben parancsnokuk engedélyével mentek be a házba enniva472 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., Pálinkás András és Kapusi Sándor sz. jkv., 1958. február 24.

473 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., Kapusi Sándor tárgy, jkv., 1958. május 30.

474 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., Toracz Sándor jkv., 1958. február 10.; Toracz Sándor önvall., 1958. február 16., Toracz Sándor tárgy, jkv., 1958. május 29.

475 HL, XI.22. 284/1958. Toracz Sándor..., Vadon Józsefné tárgy, jkv., 1958. június 2., Korda István tárgy, jkv., 1958. június 2.

133