Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita
megtorlás többi perétől. Eörsi további hat érvet sorol még fel annak alátámasztására, hogy a per nem koncepciós eljárás volt, hanem a valóban történtek felderítését célozta, ami elég alapos bizonyításnak látszik. Zinner 2003-as közlését idézve azt állítja, hogy a megtorlás eljárásai lényegileg különböztek a klasszikus koncepciós perektől: „az elkövetett cselekmények az ’56-os ügyek döntő többségében úgy és akképp történtek meg, ahogy az a történeti tényállásokban le van írva, vagy vallomásokban elhangzik, a hozzáfűzött kommentár, brutális paragrafusok azok, amelyek ugyanezeknek a cselekményeknek a minősítését és a tragédiákat okozzák”.384 Eszerint Zinner 2003-ban sem zárta ki, hogy voltak koncepciós perek 1956 után, hiszen állítása csak az ügyek „döntő többségé”-re vonatkozik, de közlése így is nehezen értelmezhető 2001-ben megjelent könyve fényében, amelyben mintha ezzel ellentétes eredményre jutott volna. Ugyancsak Zinnerre hivatkozva tagadja Eörsi a Tóth Ilona-per koncepciós voltát azon az alapon, hogy ilyen gyártására közvetlenül a forradalom leverése után a szervezeti és személyi feltételek elégtelensége miatt képtelenek voltak a szervek.385 A koncepciós perek és a megtorlás eljárásai között meglévő különbségre utaló fontos jelnek tekinti a Tóth Ilona-perben fennmaradt vallomások közti eltéréseket, alkalmanként ellentmondásokat - amelyeket Gyenes és Jobbágyi éppen a per koncepciós voltára utaló jeleknek tekintett. Eörsi szerint éppen a részletek pontos összecsiszolása „keltett gyanút”, például a Rajk-per esetében.386 (Gyanút a Rajk-perrel szemben a vádak és a vallomások abszurditása és a vádlottak magukat bőszen vádló magatartása keltett - ami a Tóth Ilona-ügyre is érvényes -, amit csak tovább erősíthetett a vallomások összecsiszoltsága.) Elfogadva azt, hogy közvetlenül a forradalom leverése után az ávótól nem várható el olyan teljesítmény, mint az 1953 előtti években, a feltárt ellentmondások nem okvetlenül tekintendők bizonyítéknak a per koncepciós volta ellen, ezek lehetnek a terv pontatlan kivitelezésének, a vallomások pontatlan összecsiszolásának, az újjászervezés alatt álló ávó ügyetlenkedésének a jelei is. (A Rajk-perről írt monográfiájában egyébként Zinner Tibor az összecsiszolatlanság számos jelét tárta fel.) Negyedik érvként Eörsi arra hivatkozik, hogy „a börtönben a politikai foglyok között többször szóba került a Kollár-ügy, de soha nem műperként”.387 Tagadhatatlan, hogy a börtönben, éppen a bezártság miatt gyorsan terjednek a hírek, ebből azonban nem lehet következtetést levonni azok valóságtartamára, nem szólva arról, hogy az Eörsitől említettek 384 Eörsi L., 2003, 238. 385 Eörsi L„ 2003, 239-240. 386 Eörsi L., 2003, 242. 387 Eörsi L„ 2003,243. 107
