Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita

lyamatban lévő kutatása alapján: az áldozat talán mégis ávós volt, talán nem is Kollárnak hívták, „hanem az valójában egy Légrádi nevezetű hadnagy volt”.341 Ezzel megkérdőjelezte a per egyik sarokpontját: valóban az volt-e az áldozat, akit a bíróság annak tekintett. M. Kiss eszerint kutatása kezdetén lehetségesnek látta Tóth Ilona és cselekménye történelmi rehabilitációját azon az alapon, hogy az áldozat - akárhogy is hívták - valóban ávós volt, ezáltal pedig a cselekmény indokolt, hiszen egy ávós nyilván ellenséges céllal ment a felkelők bázisára, ezért likvidálása az ellenállás védelme érdekében szükséges volt.

Jobbágyi Gáborral - és részben M. Kiss Sándorral -, valamint Gyenes Pállal ellentétben Eörsi László nem vonta kétségbe, hogy az ítélet lényegében helyesen rekonstruálta az 1956 novemberében történteket, vagyis hogy Tóth Ilonáék megölték Kollár István kocsikísérőt, amit a felkelők között elhatalmasodó „spicli-keresési láz”-zal magyarázott, és lehetségesnek tartotta, hogy Kollárt nem megölni, hanem csak elaltatni akarták, de ez „a résztvevők izgatottsága, az orvostanhallgató gyakorlatlansága és fáradtsága miatt nem sikerült, és a kapkodó ügyetlenkedés végül pánikszerű, végkimenetelében brutális emberölésbe torkollott”.342 Ezt nevezte Murányi „forradalmi balesef’-nek. Eörsi nem vonta kétségbe, hogy Tóth Ilonának és társainak „morálisan mindenképpen a forradalom mártírjai között van a helyük”,343 amit viszont megtett a publicista dr. Kende Péter.344 Szerinte „komolyan, megalapozottan soha senki nem cáfolta, hogy a Tóth Ilona-perben megállapított tényállás döntő többsége igaz. Sokan nyilatkozták, írták, hogy ez konstruált, koncepciós per volt, csakhogy erre semmilyen bizonyítékot nem szolgáltattak. Hangoztatnak néhányan kételyeket, például az elkészült Kollár István- boncjegyzőkönyvről, illetve az azt elemző orvos szakértői véleményekről: ám azt még senki nem merte kétségbe vonni, hogy Kelemen Endre professzor - a soha nem politizáló, kérlelhetetlen erkölcsi tartású patológus - soha nem adta volna a nevét konstruált perhez. Márpedig a boncjegyzőkönyv alapján Kelemen profesz- szor a leghatározottabban állította: igenis megtörténtek az injekciós beszúrások is, a szívbeszúrás is.”345 Dr. Kende szerint tehát, függetlenül attól, hogy a gyilkosság a szabadságharc céljaival összefüggésben történt-e, Tóth Ilona gyilkos, egy ártatlan ember gyilkosa, és nem lehet arra ítélni „a következő évtizedek leendő orvosait,

341 Murányi, 2002.

342 Uo.

343 Uo.

344 Dr. Kende álláspontját Murányi nem ismertette.

345 Kende dr., 2002.

99