Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek

a szabályrendelet figyelmen kívül hagyta a különféle magánsegélyezési források körét, ám ideiglenes jellegű rendelkezésként mégis jóváhagyta azt.959 Nyilvánvaló volt, hogy a körvonalazott hatósági eszköztár nem lehet elégséges panacea sem általánosságban a fővárosi szegénység mélységét és kiterjedt voltát, de még az ínségesek szűkebb körét tekintve sem. Ezzel az illetékes IX. ügyosztályt hosszú éveken át vezető Horvát János tanácsnok, a szabályrendelet szövegezője is tisztában volt. 1878-as jelentésében egyrészt elfogadta a helyi közpolitika illetékességét a hatályos rendszernél hatékonyabb eszközök alkalmazás érdekében, másrészt viszont - a kor felfogásának megfelelően969 970 —„ érdemesek és érdemetlenek ” merev szembeállítása folytán meg sem pendítette az életfeltételeket aktív módon befolyásoló hatósági szereplehetőségeket.971

vántartás; koldulás szigorú rendészeti szempontú kezelése. (848/1875. kgy. sz.) Szabályrendeletek, I. 367-373. p.; Szükséges megjegyezni, hogy míg MELINZ-Zimmermann Budapest, Bécs és Prága alapjában véve egységes szempontú szegényügyi szabályozását emeli ki - egyszersmind a budapesti költségvetési helyzet „antiszociális" voltát hangsúlyozva (i. m. 163.); addig Susan Zimmermann másik müvében egyszerűen nem vesz tudomást az 1875-ös szabályozásnak a munkanélküliséget a fenti szellemben kezelő voltáról, s így téves következtetésekre is jut. Zimmermann, 1997. 53-56. p.

969 Vö.: 40.021/1876. (augusztus 25.) bm. sz. rendelet.

970 Cannadine, 1998. 92. p.; Tilly, 1993. 181-183. p.

971 Jelenleg a szegényügynek — állapította meg a tanácsnok - „ ... szervezete nincsen, s így rendszeresen szervezett szegényügyi igazgatás sem létezik. A szegényügyről tehát mint egyúttal társadalmi óvó és mentő eszközről s a forrását képező bajok orvoslására irányzott tényezőről nálunk még hosszú ideig nem lehet szó. Létezik azonban törvényileg kimondva egyrészről szegényt jog; másrészről szegénygyámolási kötelezettség. A községnek, melyet ez utóbbi terhel, egyrészt érdekében, másrészt kötelességében áll ezen kötelezettség feltételeit és módját szabályozni: ellenkezőleg minden jogalap és cél nélkül hoz áldozatokat, sőt ezekkel erkölcstelenítő hatást is idéz elő; amennyiben a szegény segélyezés fő elve, hogy a segélyben csak az arra érdemesek és csak a legégetőbb szükség fedezésére nyújtassék, minthogy minden segély, mely olyannak adatik, ki keresetre képes — jogtalanság. A fővárosban a szegénysegélyezés s ellátás rendszere teljesen hiányzik; bizonyítja ezt azon tapasztalás, hogy a köz- és magánjótékonyság, áldozatainak folytonos fokozása dacára is, az igények növekedésével lépést tartani távolról sem képes; mert a működését rendszeresen intézni hivatott megfelelő szervezet hiányában a jogosult igények mérvére és tevékenységének irányára nézve tájozva nem lévén, — míg egyrészről a most említett tevékenységét az érdemeden is szabadon zsákmányolhatja ki, addig másrészről azon segély, melyet nyújt, nem igazságosan osztatik meg, s azért, tekintve az áldozatok arányait, a közínség ügyén általán véve mit sem lendít. Ezen állapotok erkölcsi és társadalmi következményei beláthatlanok". BFL TV. 1409.b. 7/1879. ein. lvt. sz.: 19/1879. ein. ikt. sz., Horvát János tanácsnok, IX. üö. 1878. H félévi jelentése.

382