Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek

A városatyák következetesen ragaszkodtak is a magánjótékonykodás elsődlegességéhez, amely például Béccsel összehasonlítva - jóllehet a császárváros népessége nyilvánvalóan kedvezőbb szociális mutatókkal rendelkezett - foként a csekély arányú költségvetési tehervállalás tekintetében érzékelhető.964 A korszak ilyen irányú beruházásai — a Mayer Ferenc fiúárvaháztól eltekintve, amely viszont magánalapítású volt - jobbára csupán a már meglévő intézmények bizonyos bőví- tésére-korszerűsítésére terjedtek ki. A növekedés súlypontja a pauperizáció fokozódásával, az ínségesek arányának növekedésével összhangban a nyílt szegénysegélyezésen volt. A nyílt és zárt segélyezés költségeinek 1875-ös 35/64%-os aránymegoszlása 1890-re 45/55%-ra módosult.

A főváros a napi közigazgatási gyakorlat során valójában nem volt képes érvényesíteni a törvényben is megjelölt fenti prioritást, s a közjótékonysági intézmények enyhén emelkedő támogatása mellett a helyhatóság is egyre nagyobb arányban volt kénytelen gyakorolni a közvetlen hatósági segélyezést is.965 Aj ótékonysá- gi szervezetek zömét hölgyek vezették, akiknek—miként ekkoriban Amerikában is — ily módon, közvetett formában alkalmuk volt részt vállalni a községpolitikában.966

Ennek indokoltságát a főváros parlamentj ében csak kivételes esetben kérdőj élezték meg, mint példának okáért az amúgy szociális érzékéről ismert Weisz Bemát Ferenc, amikor egy héttel a szegényügyi szabályrendelet tárgyalását követően — mintegy visszautalva a fontos határozatra-így vélekedett: „nemvaló ... azonállítás, amit napról napra hangoztatnak, hogy t. i. a főváros folyton szegényülne, ...” Megnyilvánulása azonban (amely egyébként a lakókat sújtó házbérkrajcár felemelésére

964 Szegényügyi kiadások arányainak átlaga 1874-1890. - Budapest: 3,96% (beruházások: 0,41%, személyi kiadások: 1,38%, dologiak: 2,21%), Bées: 5,55%; - a budapesti adatok a ZÁRSZÁM- ADÁSOKból valók. Vö. továbbá: Melinz-Zimmermann, 1996. 163-165. p.; SELIGER- Ucakar, 1985. 504-515. p.

965 A községi szegénypolitika pénzügyi bázisát az árvaházi alapok mellett döntően a szegényalap és a községi alap képezte. A szegényalap az évek folyamán egyre deficitesebb lett, s a hiányt a községi alapból pótolták ki. Szegényalapi kiadások 1877-1890:112 ezer - 230 ezer forint; bevételek: 82 ezer - 95 ezer forint. A szegényalap bevételeinek zömét hagyományosan bírságok, engedélyi dijak (pl. táncvigalmak esetében), tőkekamatok és adományösszegek alkották. ZÁRSZÁMADÁSOK. Vö.: AIX. ügyosztály 1889. II. félévi jelentése. BFLIV.1409.b. 280/1890. pm. ein. sz.

966 Matthews, 1895. 177. p.

379