Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek

hosszútávú fej lődését is j elentős mértékben meghatározó, s vitális városrészi érdekeket érintő üggyé válik. Mind a kormány, mind a városházi többség a déli, Só tér (mai Fővám tér) környéki létesítés felé hajlik, ám a lipótvárosi nagykereskedelem jelentékeny tényezői a Tömő tér (ma kb. a Kossuth Lajos tér) környéki építkezéseket szorgalmazzák. Ám mind 1870-ben, mind 1875-ben vereséget szenved az — utóbbi alkalommal a tanács támogatását is élvező-északi opció.911 Az 1875. március 11-ei ügydöntő közgyűlési vita alkalmával hangoztatott érvek túlmutattak a kereskedelmi dekonjunktúra elleni küzdelem eszközszükségletét érintő kérdéseken, s a korabeli városrészi és egyéb érdekmegosztottságok mellett a különféle városvíziókat is láttatni engedik.912 Mivel a városrészi helykijelölésről névszerinti szavazás döntött, így az érdekérvényesítés motívumairól, illetve az álláspontokhoz köthető csoportjellemzőkről is némi képet alkothatunk. A lipót-, ill. a ferencvárosi létesítési opció - a nyilvánvaló személyes érdekmotiváció mellett - voltaképpen a korabeli, statikus avagy rövidtávú városfejlődés, illetve a távlatos, hosszútávú fejlesztés lehetősé- géről szólt.

A városrészi érdekérvényesítés erejéről tanúskodik, hogy főként a kisebbségi (26 szavazat) álláspontot képviselők esetében elég masszívan kimutatható a helyi érdekmotívum, míg a többségi (81 szavazat) véleményen lévők tekintetében a fővárosi érdek átfogóbb értelmezésével találkozhatunk. A tanács által is támogatott Tömő téri javaslatra szavazó 19 nem tisztviselő városatya közül ugyanis 12-en voltak lipótvárosi kötődésűek, körükben nyolc tehetős kereskedő és iparos volt található (pl. Brüll Miksa, Neuwelt Armin, Wahrmann Sándor, Schweiger Adolf, Légrády Károly). A ferencvárosi létesítés mellett kiállók (78 nem tisztviselő) esetében viszont átfogóbb fővárosi reprezentációval találkozunk, hiszen a VIII-IX. kerületi városatyák száma csupán 26 főre rúgott, s a szavazók körében a jobbpartiak mellett a belvárosi közgyűlési tagok aránya is szembeszökő. A délpesti projekt összfövárosi, sőt azon is túlmutató érdekűnek felfogott voltára utal az ezt támogató értelmiségiek nagy száma (31 fő) is. Pregnánsan fogalmazta meg a köz911 Bor-VADAS, 1989. 8. p.; 1870-ben a lipótvárosiak exponense Vecsey Sándor jogtanácsos, többek között az Angol-Magyar Bank, a Takarékpénztár Egylet, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósági tagja, a Kereskedelmi Akadémia választmányi tagja, 1867-ben a városi koronázási bizottság elnöke, evangélikus presbiter, a Kereskedők Betegsegélyező és Nyugdíj- egyletének elnöke. Pesti Napló, 1870. május 19.

912 BFL IV. 1403.a. 204/1875. kgy. sz. A Hon, 1875. március 12.

363