Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek

gyúpontja... ” stb.) számos interpelláció és indítvány is a kulcsfontosságú terület jelentőségének megértéséről tanúskodik.907 Az 1874-1889 közötti időszak 42 ilyen jellegű megnyilvánulásának csaknem fele (20) a fővárosi kereskedelem, s főként a közellátás hiányosságaival, 13 a közraktározás, 4 az iparosok, 2 a vásárcsarnokok létesítése, 2 a mezőgazdálkodás, 1 pedig a budai közvágóhíd ügyeivel foglalkozott. Két, a korabeli modemitást megtestesítő terület: a gyáripar és a vendéglátóipar ugyanakkor közvetlenül nem képezte közgyűlési felszólalás tárgyát - jóllehet a megnyilatkozók zöme homo novusnak tekinthető. Csupán 10 esetben nyilvánvaló az összefüggés a képviselő foglalkozása, társadalmi státusa avagy területi érdekeltsége és felszólalásának tárgya között; ezek körében pedig csak három képviselő tekinthető a régebbi iparosvilág reprezentánsának, a közvetlen érdekérvényesítők zöme ugyanis újsütetű városatya volt.908

Az 1873-as válságra adott legmarkánsabb községpolitikai választ a közraktárak létesítésének ügye képezte.909 A főváros sokat emlegetett kereskedelmi központi, s főként gabonapiaci szerepével kapcsolatos felvetések és viták jól érzékeltetik a városatyák szemléleti és érdek-meghatározottságait. A gabonakonjunktúra időszakában magánkezdeményezések, 1868-ban pedig már közgyűlési előterjesztés tárgyaként merül fel a létesítés gondolata.910 Mivel az új vámház területkijelölésének kérdése is ekkoriban kerül terítékre, s mindenki számára nyilvánvaló volt a két projekt egymás melletti elhelyezésének szükségessége, a helykijelölés kérdése a város

907 Ráth Károly főpolgármester 1873. október 30-ai székfoglaló beszéde. BFL FV.1403.a. 2/1873. kgy. sz.

908 A személyesen érdekelt „régiek”: Diviatzky János fűszerkereskedö, a Szatócs ipartestület elnöke (házalási ügy rendezése tb.), Márkus Ignác üveges (kereskedelmi cikkeknek a boltajtóra való kiakasztását tiltó rendőrségi szabályrendelet tb.), Sztupa György (mesterséges borok gyártásának betiltása tb.). Az „újak”: Ádler Zsigmond bomagykereskedő (élelmiszerek hamisítása miatt számos panasz tb.), dr. Hoffmann Pál, III. kér. elöljáró (szüret időpontjának tetszés szerinti megválasztása tb.), Oppody Alajos bazártulajdonos (gyümölcs és élelmiszerekkel való házalás megszüntetésére tb.), Országh Sándor (Fö utcai ún. konyhavásár tb.), Ráth Károly gyáros (hadfelszerelési szállításokra pályázat; kerületi elöljáróságokon intézendő iparügyek mikénti intézése, valamint a volt céhek ipartársulatokká szerveződése tb.), Strasser Alajos terménynagykereskedő (közraktárak ügyében), Vissi Imre VHI. kér. képviselő (Újvásártérre zsibárus csarnokokat).

909 A Hon, 1874. április 23., május 8.

910 Bor-Vadas, 1989. 6. p.; BFL IV.1302. 20.419/1868. (június 20.), 6019/1869. (március 3.) kgy. sz.; GÁRDONYI, 1925. 23. p.; JELENTÉS, 1869. 11. p.

362