Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek

jelentékeny bevételi forráshoz is jutott.904 A balparti magánvágóhidak használata ezt követően megszűnt. A pesti létesítmény megelőzte a bécsit (1876), a berlinit (1881), s joggal keltette fel az 1873-as bécsi világkiállítás alkalmával a Pestre látogató érdeklődők figyelmét.905 Az efféle aktív várospolitika aggálytalan társadalmi igenlése ekkoriban még korántsem volt magától értetődő, hiszen például Manchesterben a Market Committee és a mészárosok ellenállása meg is hiúsította a hasonló törekvéseket.906

Az 1873 utáni várospolitika pozitív alkotásai főként a közraktárak és az elevátor, valamint a vásárcsamokhálózat létesítése tekintetében említendők. Jelentős teret kapott a közösségi megnyilvánulások szintjén a közellátás, az ipar és a kereskedelem helyzete, s a főváros központi szerepéről ünnepi alkalmakkor kötelesség- szerűen hangoztatott városvezetői megnyilvánulások mellett („ a hazai ipar és kereskedelem, s vagyonosságnak, mint az önállóság egyik biztosítékának,

904 A Kamermayer által jegyzett üzemviteli rendszabálytervezet a korszak városigazgatási szemléletén túlmenően utal a későbbi polgármester hivatalnoki attitűdjére is. Jellemzői: az egyéni cselekvési szabadság liberális alapokon nyugvó tisztelete, valamint az ezen elvvel szembenálló egyéb tudati meghatározottságok egyidejű érvényesülése. Ezen utóbbi beállítódás meghatározó vonásai: egyfajta fokozott diszciplináltság; a személyes függésnek a rendi korszakból fennmaradt beidegződöttségei; a rendezettségnek, rendszerezettségnek a korban divatos militarisztikus alakiság formáihoz kötődő volta; valamint a neoabszolutizmus időszakában meghonosított osztrák-német szolgálat-éthosz mentális formái. Ezen összetett attitűd Kamermayer egész aktív időszakára vonatkozóan fennállott. Az adminisztráció széttagoltsága tekintetében jellemzőnek tarthatjuk, hogy miközben a városban egészen alapvető közegészségügyi, kőzrendészeti kérdések maradnak körvonalazatlanok, az említett Rendszabály ugyanakkor ezen az egyetlen területen minden lényeges és kevésbé lényeges kérdést szabályozni igyekszik. így nem csupán az intézménykomplexum általános szervezeti, működési és üzletviteli kérdéseit rögzíti, de részletes munkaköri leírásokat tartalmaz a különféle alkalmazottak feladatkörére vonatkozólag is - le egészen a gépész abbéli teendőjéig, hogy pl.: „ ...a szellen- tyűk (Ventile), csavarok (Schuber), váltók (Wechsel) és csapok (Pippen) könnyen mozogjanak, mi célból ezek gyakran olajjal bekenendők... Militarista mintákra pedig a szolgálati utasításnak az őrszemélyzet számára kiadott passzusai nyomán bukkanunk. Ezeknek nagyob része foglalkozik az igazgató, a szakaszparancsnok tizedes és a külön egyenruhába öltöztetett (!) őr- személyzet íüggelmi és hatásköri viszonyaival, mint a tulajdonképpeni vagyonőri és rendfenntartói feladatokkal. Az egyenruha-kérdés egyébként Kamermayer gyengéje volt, hiszen a későbbiekben majd számos polgármesteri rendelete foglalkozik a hivatalszolgák uniformisviselésének ügyeivel. Vö.: Közvágóhíd, 1873.

905 Herzfeld, 1968. 89. p.

906 Redford, 1950. n. köt. 284. p.

361