Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Háló híján: a „nyílt várossá” alakulásból adódó kihívások és feladathelyzetek

osztályok létesítése a két városi kórházban; laktanya építése a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület számára; Fővárosi Bakteriológiai Intézet, valamint Oltó és Nyiroktermelő Intézet létesítése.882

Az eszközigényes terület a folyó kiadások tekintetében a többi ágazattól — pl. a közoktatásügytől-eltérően a dologi költségek magasabb arányát, s annak állandóságát mutatja.883 A személyi kiadások terén, a gyógyító tevékenység differenciálódásával összefüggésben, az ápoló és egyéb segédszemélyzet javadalmazási arányainak viszonylagos növekedésével találkozunk.884 A dologi kiadások rovatmegnevezései a medicinális-szakmai feltételek egykorú alakulására vonatkozólag is nyújthatnak némi fogódzót. Az adatok a jobb- és balparti kórházak szakmai színvonalának bizonyos kiegyenlítődéséről tanúskodnak. Míg ugyanis a korszak kezdetén a gyógyítóeszközöknek és -szereknek az ossz dologi költségeken belüb arányai a Rókus esetében 23, a Jánosban pedig csupán 15,5 %-ra rúgtak, ezen mutatószám 1890-re már 20,8, ill. 16,5%-ra módosult. Az új Szt. István kórház pedig a kettő között (19%) foglalt helyet.885

A fővárosi közegészségügy egyik nagy tehertételét a fizetésképtelen idegen illetőségűek kezelési szükségleteinek biztosítása, annak megoldatlan finanszírozása képezte. A sokat emlegetett „nemzeti központ’’-szerep komoly próbatételét jelentette az ország minden sarkából ide sereglett betegek ápolási díjának ügye. Tény, hogy a kórházi alap jelentős túlkiadásokkal küzdött, viszont a belügyminiszter „ a kórházba menő szegény nép anyagi helyzetére való tekintettel" mégis erélyes rendeletekben tiltotta meg az ápolási díjak emelését.886 A főváros a Szent István kórház beruházási terheit viselte, s újabb hasonló volumenű invesztícióknak nézett elébe, ezért Fenyvessy Adolf, a büdzsé állapotára érzékeny városatya 1889-es felszólalásában

882 A Szent István kórház létesítésére az 1881-1890 közötti években mindösszesen 1 525 072 forintot fordítottak; egyéb kórházi beruházások 1874-1890 között: Szt. Rókus: 54 009; Szt. János: 37 759; a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület kórháza: 40 ezer; a két intézetnek 9401, illetve 10 221 forint jutott.

883 Dologi-személyi: 1874: 3,92% - 2,39%; 1890: 5,19% - 3,34%.

884 Orvosok, ápolók javadalmazása (forint): 1875 (Szt. Rókus, Szt. János): 32 160 - 57 320; 1890 (Szt. Rókus, Szt. János, Szt. István): 47 138 - 149 113.

885 A ZÁRSZÁMADÁSOK „Orvosi szerek és szükségletek”, „Orvosi műszerek és eszközök”, „Gyógyszerek” rovatcímeken szereplő tételeit tekintettem orvosi szempontból meghatározónak.

886 Fővárosi Érdek, 1878.

355