Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Közérdek, magánterület: városrendezési célszempontok, eszközrendszer és konfliktusok

cselekvésre ösztönző egyszerű lakossági beadványozók között prominens közgyűlési tagokkal is találkozunk. Fellépésük egyként szolgálta lakossági érdekek érvényesítését (a közeli Hársfa utcai iskola kerülő nélküli megközelítése), s alapvető városrendezési törekvések megvalósítását. Aközös cél elérését a konkrét esetben— a környéken ekkoriban különben nem túl gyakori, a belterületen pedig még ritkább - fővárosi tulajdonú telek csere útján történő felhasználása tette lehetővé.572

Hatósági és telektulajdonosi érdekek közös nevezőre hozása: a „barátságos megegyezés" elmaradása esetén (a kisajátítási ügyek kisebbik részében) került képbe a kisajátítási esküdtszék. Tekintve, hogy a törvény a kisajátítási árat az ingatlan „ valóságos értéke ”, lényegében forgalmi értéke szerint határozta meg, a fővárosi hatóság általában igyekezett elkerülni a kisajátítási eljárást.573 Sokszor azonban, jelentős ingatlanok esetében ez mégsem volt kikerülhető, ezért nem volt mellékes, hogy kikből is állt és milyen tényleges tevékenységet fejtett ki a kulcs- fontosságú említett testület. Jóllehet a törvényalkotó a háztulajdonosokból álló szerv megalkotásakor a magántulajdonosi érdekek képviseletét szándékozott biztosítani - ennek dominanciáj át viszont az esküdtszéki tagok városi közgyűlések által évenként történő újraválasztása révén igyekezett ellensúlyozni. Miután azonban a közgyűlés - mint a korábbiakban láthattuk - meglehetősen erőtelj es háztulaj - donosi reprezentációval rendelkezett, a törvényhatóság azon eljárása, amellyel 90% feletti arányban saját sorai közül delegálta az esküdtszéki tagokat, csak még tovább erősítette az ingatlantulaj donosi érdekérvényesítési potenciált.574 Ennek fényében nem lehet túl meglepő, hogy a polgármester által a főváros nevében indított csekély számú per esküdtszéki ítélete minden esetben az eredetileg megállapított díjtételeknél jóval magasabb összegű határozatokat eredményezett.575 A „tulajdo572 A közgyűlési tagok: Clauser Vitályos fővárosi igazgató-tanító, Paulheim József építőmester, gróf Zichy Antal fővárosi tanfelügyelő BFL IV. 1407.b. 2425/III/1887. lvt. sz. 43.593/1885., 22.575/1886. tan. ikt. sz.

573 1 868:LVI. te. 34., 36. §§.

574 Jóllehet a törvény szövege „a városban lakó és teljes korú házbirtokosok közül" írta elő az évenkénti választást. A törvényhatóság másik, a törvényhozó intenciójának nem teljesen megfelelő eljárása az volt, mely szerint a közgyűlési tagok nem a háztulajdonosok összessége közül választottak, hanem csupán egy kijelölőbizottsági listát hagytak gépiesen jóvá. Vö.: 1868:LVI. te. 41. §.

575 Vö.: Eötvös János budai 2157. hrsz.: 17.476 ft. 90 kr. helyett 20.500 ft. BFL VII.2.C. 173/1877.; Göbel János IV., Zöldfa u. 271. hrsz.: 24.860 ft. helyett 38.000 ft. BFL VH.2.C.

271