Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Közérdek, magánterület: városrendezési célszempontok, eszközrendszer és konfliktusok

roshoz tartozó Kőbányai út menti hatalmas terület is. Jóllehet a fővárosi tanács első építési engedélyezési határozatában még ragaszkodott ahhoz, hogy a MA VÁG az ipari kiszolgáló objektumait a telektömbön később nyitandó utca vonalára tervezze, ettől végül is az állami vállalat indokait elfogadván, elállt.563 A közgyűlés - teljes összhangban a Közmunkatanáccsal - 1876-ban, a pangó beruházások időszakában döntött arról, hogy az említett övezetet véglegesen a gyáripari tevékenység számára tartja fenn.564

A törvényhatósági bizottság alapjában véve modernista beállítódásával hozható összefüggésbe, hogy a közgyűlés egyhangúlag megszavazta Kőbánya telj es területén a korlátlan iparűzés lehetővé tételét - ezzel az ottani régi hagyományokra visszanyúló szőlőtermesztés felhagyására mondva áment. Az alsóbb igazgatási szintek fórumai számára mindazonáltal ez az álláspont korántsem volt olyan evidens. Maga a tanácsi határozat sem volt egyhangú, amely a „ milliókat képviselő agyaggal és építési kőanyaggal bővelkedő talaj ”, valamint az „ évi több milliónyi forgalmat kimutató gyáripar" hangoztatásával az indusztrializáció révén megvalósítandó urbanizációs programot fogalmazta meg, szembe állítva ezen tényezőket a lassan, de biztosan hanyatló helyi borkultúrával. Az ökonomista érvelést a szabad ingatlanforgalom liberális elvi követelményeinek hangoztatásával egészítette ki. Ezzel szemben foglalt állást a középítési bizottmány, s javaslata a tradicionális területhasználati kultúra megmentését célozta. Gyakorlatiasan közelítve meg a problémát, a szőlőterületek és az ipari, ill. egyéb, általános lakóövezeti telekcsoportok közötti „ válaszvonal ” létesítésének lehetőségét vetették fel. Mindezen állásfoglalások kiváltó oka a Kőbánya szőlőhegy-jellegének fenntartását követelő 63 kőbányai szőlőbirtokos által benyújtott kérelem volt. A beadványozók, ha egzisztenciális viszonyaik tekintetében nem is feltétlenül, de mentalitásukban jobbára a régi privilegizált Pest városi polgári világ reprezentánsai voltak. Erre utal, hogy a városi hatóság kontinuitásának régivágású szemléletével azonosulván a modem időkre

563 Tolnay Lajos a MÁV vezérigazgatója, amúgy később a Közmunkatanács főváros által delegált tagja érvelése szerint a gépgyár „ ... és tartozéka nem csak Budapest város, hanem egész hazánkban is mint különlegesség szerepel... s eltekintve, hogy mozdonyépítési működésére nézve ...a hazai ipar egyetlen és sok áldozattal fenntartott menhelye, annál fogva jelenlegi osztatlan területe a további fejlődésre okvetlenül szükséges..." BFL IV. 1407.b. 829/HI/l 874. lvt. sz. 26.127/1874. tan. ikt. sz.

564 BFL IV.1403.a. 533/1876. (augusztus 23.) kgy. sz.

266