Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Közérdek, magánterület: városrendezési célszempontok, eszközrendszer és konfliktusok
A városi területpolitika valós társadalmi igényekhez szervezése szükségességének, az enyhén voluntarista „arculatépítési” erőlködés revízió alá vételének elkerülhetetlen volta a város vezetői számára a hetvenes évek második felében már nyilvánvaló volt. A folyamatok áttekintésére leginkább hivatott tanácsi (III.) Magánépítési, felmérési és szabályozási ügyosztály vezetője, Rózsa Péter tanácsnok 1879. H. félévi jelentésében, hosszasan elemezve a kialakult helyzetet, a területszabályozási elképzelések tényleges társadalmi szükségletekhez igazítása elkerülhetetlen voltára igyekezett felhívni a figyelmet. Az 1872-ben föltett „rózsaszín szemüveg” levételének szükségességéről, a „szép álmok”, a „jövő iránt táplált, lelkes remények"-ről való lemondás időszerűségéről értekezett. Ezen dokumentum alapvető jelentőségű a külterületi telekpolitika alakítása szempontjából, hiszen ettől fogva hagynak fel a fővárosi hatóságok a gyáripari tevékenység döntően a külső, keleti és déli övezetekbe telepítésének erőltetésével.556 A városegyesítéskori általános szabályozási terv a Külső-Lipótváros és a Kül- ső-Terézváros hatalmas területeinek következetes parcellázásával, kisebb telektömbökbe szervezésével számolt. Ez végsősoron akadályozta a szélesebb körű gyáripar Külső-Lipótvárosi megtelepedését, amit még az is fokozott, hogy ezen a területen 10 lóerőnél nagyobb gőzgépek működését sem engedélyezték.557 Ezen rendelkezések tehát csaknem teljesen figyelmen kívül hagyták mind a területre támasztott valós igény jellegét, mind a fővárosi közpénztárak (fővárosi pénzalap, kisajátítási alap) adott pénzügyi lehetőségeit. Persze az ipari érdekek exponenseinek a közgyűlésben képviselt jelentős befolyása és érdekérvényesítő potenciálja is a cselekvés irányába tolta a városvezetést.558 556 Amint a tanácsnok megjegyezte: „ ...nem lehet oda utalni a gyárakat, hol a főváros tulajdonát képező telkek magántulajdonba megszerzése minden elképzelhető nehézséggel egybe van kötve, hol a termelő gyár az értékesítő kereskedelmi teleptől és forgalomtól igen távol esik, hol közlekedési útról, s esetleg szükséges vízről szó sincs". BFL IV. 1409.b. 1949/1879. ein. lvt. sz. 80/1880. (január 5.) ein. ikt. sz. 557 Vö.: Az FKT 1873-as szabályozási átnézeti térképével. SlKLÓSSY, 1931. 128-129. p., TÖRVÉNYJAVASLAT, 1873. Térképmelléklete. 558 Ráth Károly gyáros 1879. november 26-ai interpellációjában például az egyik bőrgyár külső-lipótvárosi engedélyezésének elutasítása ellen emelvén szót, az ellentétes érdekek kompromisszumos kiegyenlítésének politikája mellett érvelt; mint hangoztatta: „ ...a közegészségügyi érdekek a legmerevebben vettetnek fel, holott oly esetben, midőn a fővárosra nézve ily fontos érdekek egymás mellett, mint ellenműködők kerülnek elő, célszerű és kívánatosnak mutatkozik 264
