Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések

talszolgák látták el.501 Az esküdtek létszámának emelése ennek folytán nem jelenthette a kerületi igazgatás ügyeinek érdemi javulását, az erre irányuló válasz- tói-lakossági kérelmeknek ezért csak fogcsikorgatva engedett a városvezetés.502

A törvények végrehajtása folytán, de a tanács által önállóan is kezdeményezett sok ellenőrzési és nyilvántartási feladat rengeteg „chablon szerű" adatkezelési munkát j elentett. A lakosság gyámolítása, ügyes-baj os dolgaival való törődés ezért a régi úzus szerint javarészt ismét csak a békebíráskodási tevékenység keretei közé szorult. A kulturális-civilizációs szempontból legfejlettebbnek tekintett - tehát a legkevesebb esküdttel is rendelkező - IV. kerületi elöljáróságon 1884-ben például számosabb (ún. kisebb polgári) peres ügy fordult elő, mint a kerületi járásbíróságon (több mint 6000).503

Az ügyfélszám rohamos emelkedése, a hatósági gyámolítás lakossági igénye és rögzült patriarchális gyakorlata, „hivatalos” és „privát” szemléleti szétválasztat- lansága, ezzel összefüggésben a laikus j ellegű ügyintézés továbbélése, szűk hivatali létszámkeret, mindemellett pénzügyi szakszempontok érvényesítésének jogszabályi kötöttségei — együttesen idézték elő a nyolcvanas évek közepére-végére kialakuló, s a kerületi elöljáróságoktörvényi megújítását is eredményező igazgatási válságot. Néhány vizsgálati ügy fennmaradt dokumentációja érzékelteti a diszfunkcionális működés sajátosságait, s némi betekintést enged a fővárosi hatalomgyakorlás korabeli gyakorlatába.

1888-ban sikkasztási botrány rázta meg a VII. kerületi elöljáróság, s ezzel az egész fővárosi önkormányzat épületét. A három év börtönre ítélt Kaszap Géza írnok éveken át fordította saját szükségleteire az el nem könyvelt kerületi ipardíj- és egyéb illetékeket, s az elöljáróság számos többi alkalmazottja is kiteijedt zugírász- kodást folytatott. Schön József elöljáró és helyettesei csupán részlegesen látták el hivatalvezetői és ellenőrzési, s főként pénzügyi ügykezelési feladatkörüket. Bíró Antal jegyző pedig eltűrte és támogatta a zugirászatot.504 Ennek virágzásában- né501 Az I. kér. elöljáróság 1875. évi jelentése. BFL IV.1409.b. 3304/1875. pm. ein. sz.

502 A 80-as évek végén pl. az V. („a lipótvárosi választópolgárok tekintélyes részét kitevő", 440 tagú V. Kerületi Polgári Kör), továbbá VII., VIII. kerületi választók részéről történtek ilyen kezdeményezések. BFL lV.1409.b. 3144/ 1886. pm. ein. sz.

503 A IV. kér. elöljáróság 1884. első félévi jelentése. BFL IV.1409.b. 3086/1884. pm. ein. sz.

504 Amint Nagy Lajos főjegyző a polgármesterhez intézett jelentésében fogalmazott: a hivatali helyzet „ a tehetetlenségnek és lelkiismeretlenségnek szomorú képét nyújtotta a „ vezető tel249