Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések

Még kevésbé fedezték a közegészségügyi kiadási költségeket (azoknak csak kb. 61%-áig) a döntően az ápolási díjakból származó bevételek. Tény, hogy a Szent István kórházi beruházás (1882) megkezdését követően nyílik szét igazán és marad is úgy a költségvetési olló. A nem fővárosiak ápolási költségeit, azok fizetésképtelensége esetén ekkoriban az illetőség szerinti törvényhatóságnak (1875:111. te.), bizonyos esetekben pedig az államnak kellett állnia. Nem volt mellékes ezért utóbbi számára az egy főre eső ápolási díjak mértéke, amelynek meghatározása állandó vita tárgya volt. 1886-ig a főváros számláin több mint 300 ezer forintnyi ilyen jellegű ki nem egyenlített díjhátralék halmozódott fel.402

Szintén a nyolcvanas évek második felétől fogva mutatnak némi emelkedést a közvágóhídi és marhavásári bevételek is. Ennek egyik okát a budai és az óbudai magánvágóhidak - a jobbparti mészárosok eredménytelen tiltakozását is kiváltó —

1879-es megszüntetése és a balparti Közvágóhíd működési körének a jobbpartra való kiterjesztése képezte.403

A fötisztviselők minden ünnepi szónoklat alkalmával nagy hangsúlyt helyeztek a kulturális missziót teljesítő főváros történelmi jelentőségű áldozatvállalására. A nagy anyagi terhek olykor azonban mégis „disszonáns” megnyilvánulásokra ragadtatták a városatyákat. Jóllehet a tandíjak jelentősége egyre csökkent, mégis számos felszólalás foglalkozott a kérdéssel.404 Ezek többsége ugyan - főként az elemi iskolai tandíjak esetében - megszüntetésüket, ill. a befizetés könnyítését célozta, Weisz Bemát Ferenc személyében azonban mégis akadt, aki a meghirdetett községpolitikával szembehelyezkedve az idegen illetőségűek tandíjának 50%-os emelését hoztajavaslatba. Közhelyeslés fogadta azonban a Scheich Károly által kinyilvánított ellenérvet, mely szerint „ amit a vámon nyernénk, azt a réven elveszítenők A fővárosnak igyekezni kell az idegeneket magához édesgetni, nem pedig elriasztani ”. Az alig emelkedő tandíjak iskolatípusonkénti belső arányai tekintetében főként a polgári is402 Csak Liptó megye ilyen jellegű, az 1875-1884 közötti időszakra vonatkozó tartozása 76 987 forintot tett ki. BFL IV.1403.a. 627/1886. kgy. sz., Pesti Napló, 1886. június 26., A számos egyéb ápolási díjhátralékra vonatkozólag: BFL IV.1403.a. 844/1888. kgy. sz.

403 BFL TV. 1403 .a. 118/1879. kgy. sz.; A mészárosok felfolyamodásaira vonatkozóan: IV. 1409.b. 1013/1879. ein. lvt. sz., 1661/1879. ein. ikt. sz., Horvát János tan., IX. üö. 1879. I. félévi jelentése. Pesti Napló, 1883. február 8.

404 Folyó tanügyi kiadások: 1875: 738 716 ft, bevételek: 73 762 ft; Kiadások: 1890: 1 494 568 ft, bevételek: 145 298 ft. RÁCZ, 1914. 1093., 1097. p.

211