Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések

akadályozta a két városrész közötti forgalmat, gátolta magának az egységesülésnek a folyamatát. Különbizottság ügyködött - nem sok sikerrel — a nehézségek kiküszöbölésén, ám főváros és állam huzavonája a bevételek megosztása fölött az egész korszakon át fennmaradt.393

Szintén forgalmi jellegű, a bérlők által fizetett, részben a háziszemét elszállítása céljából is szedett adójövedelem volt a házbérkrajcár. Arányai a bécsinél alacsonyabbak voltak.394 A kormány kezdetben ragaszkodott annak valóban a házisze- mét-elszállításra történő igénybe vételéhez, majd később, a kövezetvámhoz hasonlóan, ezen bevétel is elvesztette eredeti célhozkötöttségét. Az 1886-os költségvetési vita során például a törvényben a rendszeres bevételek 50%-ában előírt infrastrukturális beruházási arány feltomászását is ezen adónem emelésétől remélték.395 Némileg ellentmond a közgyűlést a nyers háztulajdonosi érdekérvényesítés terepeként szemlélő megítélésnek, hogy 1875-ben Weisz Bemát Ferenc emelési javaslata „ éles

393 A Lánchíd megváltása tb. alkotott 1870:XXX. te. 1. §. 4. pontja a hídvám jövedelmeit immáron az állam számára biztosította. A vám gyakorlatilag 1918. december 1-jén, rendeletileg pedig 1920. május 12-én szűnt meg. Vö.: BFL IV.1403a. 42/1873. (december 3.) kgy. sz. Sokszor sem a vámosok, sem a közönség nem tudott eligazodni a díjtételek között: „ ...léptennyomon nézeteltérések, ebből ismét feleselések támadnak, melyek elintézéséig a kocsik a hídfőnél a közlekedést eltorlaszolják és nem egy ízben történt, hogy egy és ugyanazon jármű ugyanazon teher mellett különböző alkalmakkor a vámszedők változó belátása szerint különböző díjtételek alá soroltatott" - állapította meg a jelentés. HIDAK, 1885. 3.; A három város képviselőiből alakult közös közgyűlés már 1873-ban feliratban fordult a kormányhoz a gyaloghídvám megszüntetése érdekében. Arra utaltak, hogy a gyaloghídvám „ ...csak a főváros lakosait, sőt nem is ezek mindnyáját, de a kétségtelenül vagyontalanabb rétegét, a budai és ó-budai lakosságot - jelöli ki speciális adózójául! ezek Pesthez, a központhoz lévén kénytelenek fordulni a közigazgatásnak minden kissé lényeges kérdéseiben!" GÁRDONYI, 1913. 580. p.

394 Seliger-Ucakar, 1985. 461. p.

395 „... A házbérkrajcár sem rendes pótadózást, sem javadalmat nem képez, annak jövedelme másra ... mint a szemét kihordására nem fordíthatók, s így jövedelmi forrásul egyáltalában nem szolgálhat...." BFL IV.1407.b. 36.845/1876. tan. ikt. sz. 51.916/1877. bm. sz.; „...Hogy az 1870:X. te. határozmányainak mindinkább megfelelve legyen ... az új kövezések rovata alatt" a tanács előterjesztésében a 162 ezres tételt 300-ra emelte, a hiány fedezésére a házbér- krajcárt 3 krajcárról 3,6-ra, a szemétkihordási díjjal együtt összesen 4 krajcárra. Ez azt jelentette, hogy az évi 100 forint lakbér után negyedévenként 15 kr volt fizetendő - „mi elviselhetetlennek éppen nem mondható" - vélte a tanács. BFL IV.1407.b. 849/VI/1886. lvt. sz. 36.046/1886. (október 9-23.) tan. ikt. sz.

208