Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések

11. sz. ábra. Kiadások és bevételek főösszege, Budapest - Bécs 1874-1890

A császárváros sokkal előnyösebb vagyoni-társadalmi viszonyai természetesen az adóbevételek tekintetében is előnyösebb helyzetet eredményeztek. Az itteni 3 5%-os ingatlan-pótadóval szemben a nyolcvanas évek közepén ott már 42% terhelte az ingatlant. Budapest szegény gazdagsága megfontolásra intette a városatyákat; ezzel magyarázható, hogy míg odaát az adójövedelmek az összbevételek 60,1%-át képezték, ez az arány nálunk csupán 5 7,7%-ot tett ki. S míg a budapesti városvezetői elit - főként Kamermayer Károly polgármester - szívesen nyúlt volna az évek jártában kölcsönök után, a képviselők - sűrűn hivatkozva a város szegénységére, amelyet a statisztikai hivatal adataival igyekeztek alátámasztani - rettegtek a túlzott tehervállalástól. Ezzel magyarázható, hogy míg Bécs esetében a kölcsönök átlaga 14,8%-ra rúgott, Budapest szerényebben, 8,9% arányban nyúlt a városfej lesztés ezen eszközéhez. Figyelemre méltó, hogy noha számos alkalommal találkozunk az újvárosházi felszólalásokban a „pazarló”, nem hatékony városgazdálkodás és adminisztráció ostorozásával, a városi vagyon és a szűkkörű városi szolgáltatások kiaknázása terén—a zárszámadási adatok erre utalnak - mégis a feltörekvő Budapest tűnik reformszel199