Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Nemzeti célok, országos–helyi érdekek és hatáskör-viták kormány és helyhatóság viszonyában

Az új szabályzat erőteljesen megosztotta a városházi közvéleményt, s heves vitákat eredményezett a közgyűlésben. Több városatya is nyíltan a háztulajdonosi érdekek képviseletében lépve fel, hevesen ellenezte a Közmunkatanácsnak az építési normák szigorítására vonatkozó elképzeléseit. A főváros műszaki adminisztrációja ellenben (Középítési Bizottmány, illetékes III. Magánépítési Ügyosztály) támogatta a korszerűsítési javaslatokat. Az ennek nyomán kialakuló diskurzus voltaképpen kétfajta korabeli városértelmezés meglétére, a „kié a város?” kérdés felmerülésére utal. A városatyák egy része a fővárost jobbára csupán „az ingatlantulaj do- nok összességének” tekintette, s a városi közérdek értelmezése során merőben rétegfüggő, anyagi érdekviszonyokba ágyazott szemléleti igénnyel lépett fel. Ezzel szemben megjelent viszont a várost a közösségi igények elsődlegességeként felfogó szemléletmód is, amely jelen esetben technológiai normaigények szükségességét hangsúlyozta.

Álláspontjukat a műszaki követelmények tekintetében Rózsa Péter, a tanácsi

III. Magánépítési Ügyosztály jegyzője, majd később tanácsnoka igyekezett

1878-ban megvilágítani.332 Ebben Rózsa — noha fővárosi tisztviselő volt — sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy a főváros közgyűlése „ ... a legkirívóbb módon nyilvánított bizalmatlansági szavazatot az FKT iránt ..." holott „ ...igenis szükséges oly részletesebb intézkedéseketfelvenni a szabályzatban, melyek a jóhiszemű építtetők érdekeit a lelkiismeretlen kontárok irányában megvédeni képesek... ”333

tesítésére törekedtek, s lehetővé tették az ún. könnyebbszerű építési mód alkalmazását. Ez a biztonsági szempontok egyidejű érvényesítése mellett bizonyos technológiai könnyítéseket jelentett. A szabályozásra vonatkozó rendelkezések fű szempontját pedig az képezte, hogy a magántelek hogyan illeszkedjék a meghatározott terv szerint kiépítendő közterületi hálózatba. Az elsősorban biztonsági szempontokat előtérbe állító épületszerkezeti és technológiai jellegű rendelkezések hosszasan és részletezően taglalták az alkalmazandó eljárásokat, anyagfajtákat és betartandó méreteket, szemléletileg alapjában véve nem jelentve lényeges változást a korábbi Pest városi előírásokhoz képest. Ennek célja az esetenkénti szakmai hiányosságok pótlása, s épületbiztonsági és némi minőségi garancia biztosítása volt. Másrészt viszont, már különálló fejezetenként tárgyalták az egyes infrastrukturális jellegű létesítményeknél betartandó normákat (pl.: csatornázás, légszesz- és vízvezetékek létesítése, utca- és járdaburkolások). Középítési rendszabályok, 1873.

332 Rózsa, 1877. 77-79., 117-119., 185-187., 209-212. p.

333 RÓZSA, 1877. 211. p. Az 1872-es ipartörvény az építési ipar gyakorlásával kapcsolatban ugyanis valóban nem írt elő kötelező szakképesítést. Az építésrendészeti felelős hatóságok 183