Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Nemzeti célok, országos–helyi érdekek és hatáskör-viták kormány és helyhatóság viszonyában
sem az országos politikai kérdéseket tárgyaló vitákban elfoglalt közgyűlési állásfoglalások értékelésekor. A kényes közjogi disputákat - amelyek sokszor a fővárosnál radikálisabb, más törvényhatóságok átirataira adott válaszok nyomán bontakoztak ki - a városvezetés rendszerint igyekezett megspórolni. Az olyan fajsúlyú kérdések esetén, mint például a gazdasági kiegyezés, ill. a vámúnió és az önálló nemzeti bank ügyében 1876-77-ben Hódmezővásárhely, majd Pest megye által kezdeményezett felirati javaslat, nem volt erre mód. Annak ellenére, hogy a főváros gazdasági jelentősége bőven indokolhatta volna az ilyen természetű érvek felvetését, a több ülésben folyó vita felszólalói mégis inkább a kérdéskör országos és politikai dimenzióit állították előtérbe. Jellemző módon még Máttyus Arisztid sem támogatta az indítványt, mondván: az a „ demonstráció színezetét bírja Mind Bródy Zsigmond VI. kerületi képviselő, a Neues Pester Journal tulajdonosa, mind Jókai Mór az Ausztriával kialakított kapcsolat megzavarásának veszélyeitől tartott, s egy „financiális háború ’’ kezdetét vizionálta.308 A fővárosi ipari-kereskedelmi tényezők oldaláról közelítette viszont meg a gazdasági kiegyezés kérdését Ráth Károly kalapgyáros, a Fővárosi Iparosok Köre elnöke, aki nehezményezvén egyszersmind, hogy „ országos ügyek tárgyalásánál bizonyos nervositás szokta megszállni a bizottság tagjait (Derültség.) ”, s mellékesnek tekintvén a kormány presztízsének kérdését, érdemi tartalmú felirat menesztését szorgalmazta a - mint fogalmazott —,, közgazdaságunkat pusztító egyezség "ellenében.309 A közgyűlés azonban mind ezen, mind az azt megelőző évben, Zólyomy Samu virilista képviselő „ külön vámterület és független nemzeti bank felállítását magasabb nemzetgazdászati és pénzügyi érdekek"-re: tekintettel követelő határozati javaslatát elvetette, s bizalmat szavazott a kormánynak.310 Az elvi álláspont kialakításakor persze személyes üzleti motívumokkal is találkozhatunk. Jó példa erre a kormánynak az Ausztriával folytatott vámtarifa tárgyalásai időszakában, 1877 decemberében Busbach Péter által beadott indítvány feletti vita. A közgyűlési többséggel szemben csupán hárman szavaztak a magyar ipari érdekek szempontjából hátrányos közös védővámok mellett. Egyikük, Fuchs Gusztáv V. kerületi bőmagykereskedő álláspontjában a terménykereskedelem el308 A Hon, 1876. május 5., 18. 309 Pesti Napló, 1877. április 19. 310 BFL IV.1403.a. 247/1876. kgy. sz. 176
