Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil
A stabilan beépült zsidó eredetű újnagypolgári „flaszterzsombékok” mellett kisebb teljedelemben találkozunk persze a felfelé szivárgás, a klasszikus társadalmi mobilizáció eseteivel, bár ez sem volt telj esen ismeretlen a tárgyidőszak közgyűléseinek összetételét szemlélve. A terménykereskedőtől az egyetemi magántanárig és műépítészig ívelő iskolapéldaszerű családi karrier a Baumgarteneké, ahol a fővárosi reprezentációt indító terménynagykereskedő Fülöpöt (1873-1879) utóbb Nándor egyetemi magántanár és a Jogállam főszerkesztője ( 1903-1909), valamint a jónevű műépítész, Sándor (1903-1906) követi. Kicsit későbbi indulással szakasztott ez a karrier-modell szemlélhető a Neu- mannok esetében is: Frigyes terménykereskedő (1879-1888), Rafael ügyvéd (1882-1906), Ármin jogtudós, országgyűlési képviselő (1891-1906). Ennek a hitközségi hálózati keretekhez szorosabban tapadó, ám csupán kétszereplős változatát demonstálják a szeszgyáros Grauerek. A pálinkamérő, majd gyáros virilista Miksa 1876—1894 között képviseli a józsefvárosi érdekeket a közgyűlésben, mely tradíciót azután az immáron jogtudor Vilmos követi 1897-től a korszak végéig. S a homo novus-ok sorát zárjuk talán egy nem izraelita, ám a városrészi érdekérvényesítési szándék generációs továbbörökítése tekintetében mégsem atipikus „családtörténeti epizód”, a majdani 1918-as Nemzeti Tanács elnöke, Hock János példájával. Ferencvárosi molnár atyja avagy nagybátyja, Márton 1873-tól egy cikluson át volt rétegtipikus szereplője, s a kerület képviselője az új képviseleti szervben, amely szerepet azután János, az előbb kőbányai, majd ferencvárosi plébános töltötte be 1900-tól a korszak végéig. A társadalmi tevékenység színterei Az egyesített főváros képviseleti szervének megújulása, személyi összetételének módosulása, felfrissülése bizonyos mértékig az új testület mentalitásának, korábbi társadalmi szokásrendjének átalakulását is jelentette. Arégi és az új képviselők társadalmi aktivitás, az érdeklődési kör változásai, kötelezettségvállalásaik jellemzői tekintetében ezért némileg különböztek egymástól.294 294 Az elemzés az 1867-ben és 1872-73-ben kiadott, fent hivatkozott Adressbuchok vonatkozó adatai alapján készült. 168
