Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil
dő volt.243 Azaz esetükben „régi polgár” jogállásuk nem zárta ki a vállalkozóként való érvényesülés lehetőségét. Kétségtelen azonban az is, hogy a régi polgárjoggal nem rendelkező nagybérházépíttetők esetében ennél valamivel dominánsabb részvénytársasági aktivitást (Harkányi Frigyes, Wodiáner Albert), illetve vállalkozói attitűdöt érzékelhetünk (Delmedico Péter szalámigyáros, Schlick Ignác gyáros). Igaz viszont az is, hogy a polgárjoggal nem rendelkezők sorában is számos régivágású figurával találkozunk. Afféle egyprofilú tőkésnek tekinthető az iparos-kereskedő Herrich Károly, vagy Stolcz József; Lyka Anasztáz borkereskedő, Wind Mihály ács; avagy a szolid részvényesek körébe tartozó Neugebauer József szabómester. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy markánsabb részvénytársasági szerepvállalásra utaló adattal a 40, több emeletes bérházat építtető, egyesítés utáni városatya esetében is csupán 7 ízben bukkanunk. A vagyonosodási folyamatok kezdeti szakaszára utal, hogy a recepció nyomán szerephez jutott 3 terménykereskedő-nagyvállalkozón kívül (Brüll Miksa malomigazgató, Deutsch Jakab posztókereskedő, Deutsch Samu nagykereskedő), a többség nem zsidó eredetű volt (Baumann Antal sertéskereskedő, Kerstinger György fuszerkereskedő, Árkay Sándor lakatosmester, bagosi Pucher József építőmester). A vállalkozók körén belül sajátos szeg- menst alkottak az építési vállalkozók: Bobula János, Freund Vilmos, Jammiczky Laj os, Pucher József, Paulheim József), valamint a befolyásos értelmiségiek. Az új éra egyik feltűnő eleme - mint említettük — magas beosztású állami fotisztviselők, valamint egyéb értelmiségiek nagyobb arányú felbukkanása (Agorasztó Miklós a királyi tábla bírája, Bródy Zsigmond miniszteri titkár, Schneider Alajos min. osztálytanácsos, gr. Zichy Antal kerületi tanfelügyelő) a megtollasodott háziurak körében is. Érzékeltetheti az árnyalt képet, hogy a nagybérház-építtetők között találhatunk afféle „főfoglalkozású” háztulaj donosokat is, akik ugyanakkor nem rendelkeztek polgárjoggal, s a régi képviselőtestületekből is hiányoztak (Csillag Gábor, id. Eggenhofifer Péter, Wimhardt Antal). A fötisztviselők, miként 1848 előtt, a liberális korszakban is jobbára kimaradtak a nagy építkezési akciókból - közismert volt Kamermayer, Gerlóczy és a többiek 243 Ádám Károly selyemkereskedö, Creltier Károly nagykereskedő, Dietl Lipót épületfakereske- dő, Mannó István nagykereskedő, ifj. Csicsmanczay Pál téglagyáros, Immervoll Károly kárpitosmester, Wágner János építőmester, Zarzetzky József gyufagyáros. Hármuk (Mannó, Immervoll, Zarzetzky) az Első M. Iparbank vezetőségében foglalt helyet. Szükséges itt felhívni a figyelmet Bácskai Vera idevágó, a „régiek-újak” merev kategorizálást elvető, az értéktranszfer jelentőségét hangsúlyozó álláspontjára. Vö.: BÁCSKAI, 2006.
