Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil
Mindezeken túlmenően a virilis városatyák a pesti virilisták összességénél értelmiségibb jellegű, az előrenyomuló kereskedelmi tőke által kevésbé meghatározott csoportnak tűnnek, hiszen az ügyvédek, orvosok és a különböző humánértelmiség képviselői a közgyűlési tagsághoz jutott virilisek esetében 21 %-ot tettek ki, míg ugyanezen rétegek aránya Vörös Károly kimutatása szerint ennek csupán töredéke (5,79%) volt.238 Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a közgyűlés másik felét képező, kerületek szerint választott nem virilis képviselők értelmiségi arculata a virilisek körénél még karakteresebb. Hiszen míg utóbbiak esetében értelmiségi és reálterülethez tartozó képviselők91 —141 arányában oszlottak meg az 1873-as közgyűlésben, nem virilisek esetében ez az arány ugyanakkor 131 — 113 volt az intelligencia javára. A három főágazat (reál, hivatalnokok, értelmiségiek) arányait véve figyelembe, az egyesített főváros első virilis képviselőinek foglalkozási szerkezete mindezek folytán leginkább - sajátos paradoxonképpen — az 1867-es pesti képviselőtestület összetételére emlékeztet (eltekintve a„magánosok” nehezen besorolható csoportjának eltérő arányaitól). Ezt csak részben magyarázza, hogy az 1867-esek körében is viszonylag nagy arányban találkozunk későbbi virilisekkel (a 294 pesti képviselő közül 74-gyel; míg ugyanezen megoszlás a budaiak esetében teljesen eltérő: 191 -29!). Az adatok alapján úgy tűnik, hogy máraz 1860-as évek befolyásos városházi tényezői is nem kis mértékben rendelkeznek azon meghatározottságokkal, amelyek majd később kerülnek igazán előtérbe és válnak jellegadóvá. így például elgondolkodtató, hogy az 1867-es pestvárosi 40 tőkés-vállalkozó kereskedő közül 15-en később is virilis bizottsági tagok lesznek (akiknek mintegy fele, 7-en, amúgy polgárjoggal is rendelkezett!); s a 84 ilyen jellegű iparos között is hasonló arányban (23 fő) talákozunk majdani 1873-as értékképviselőkkel. Virilista és „szabadon választott " városatyák fenti első megközelítése nyomán is már meglehetős egyértelműséggel bontakozik ki az időszak legfőbb társadalmi-gazdasági tendenciájaként is ismert kép: a szabadkereskedelem, a nagykereskedelem társadalmi tényezőinek sodró dinamizmusa - valamint az eddig talán kevéssé ismert mozzanat, a hivatalnoki-értelmiségi rétegek ezt követő előretörése. 238 Az összehasonlítás során a „háztulajdonosok" kategóriáját figyelmen kívül hagytam. Vö.: VÖRÖS, 1979. 15. p. 109
