Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

V. Murány helyzete a végvárrendszerben

rengeteg szenvedést okozott a keresztényeknek, ezért vagy ő maga ítélje el, vagy küldje vissza Murányba, mert ő szeretné karóba húzni. A kapitány azt is jelentette, hogy a csata után két nappal, november 30-án a murányi katonák megtámadták Csetneket, ahol Bebek György is tartózkodott. A templomot azonban nem tudták bevenni: 33 lovat zsákmányoltak, valamint egy törököt és két Bebek-pártit levágtak. A kapitány kérte az uralkodót, hogy ezekre a vitézi tettekre legyen tekintettel, és végre 17 hónap után fizesse ki a katonákat, akik már rendkívül türelmetlenek. Az uralkodó Bécsben, 1556. december 29-én kelt válaszában elismerte a győzelmet, megköszönte az átküldött törököt, és megígérte, hogy gondosan bánik vele. A számára küldött kedves ajándékot, hatvan orrot ugyanakkor meg sem említette. Ugyanezt az eseményt a vár udvarbírája másképpen írta le az Udvari Kamarának. Tudósítása szerint 250 gyalogos és martalóc támadt a kastélyra, ahol a lakosokat és a gyalogos katonákat részben megölték, részben rabságba vitték. Akit nem vágtak le, az elmenekült.

38 Az udvarbíró szót sem ejtett azokról a sikerekről, amelyek Dominies jelentéséből tűnnek elénk. Dominies egyébként jelentésében arról panaszkodott, hogy már 21 hónapja saját költségén tart 18 lovast, akiknek a 600 forintnyi fizetését mindenképpen szeretné megkapni.

39 Alázatosan jelezte az uralkodónak azt is, hogy azokat a drabantokat, akiket eddig saját költségén tartott, tovább nem kívánja fizetni. Amikor hónapjuk kitelik, elküldi őket, a vár és az uralkodó országainak lakosai kárára (itt az elbocsátott katonák esetleges fosztogatására utalt); ugyanakkor úgy vélte, hogy az volna a helyes, ha a kétszáz gyalogost nem küldenék el, hanem még újabbakat vennének fel, mivel Murány végvár, ahol még több katonára lenne szükség. A kapitány minderre háromnapos (!) határidőt „írt elő" az uralkodónak. Mind a lovasai, mind a gyalogosok elbocsátását kilátásba helyezte, ha nem válaszol neki kedvezően. Az uralkodó ugyanakkor nem érezte ilyen sürgetőnek a helyzetet. Az őrség fizetése kapcsán semmi jót nem ígért. A Dominies alá beosztott katonáknak pusztán négyezer forintnyi fizetséget helyezett kilátásba, s ehhez még annyit tett hozzá, hogy amennyiben arra lehetősége nyílik, többet is fizet. 38 MOL E 41 1556. No. 71. Murány, 1556. december 8. 39 ÖStA HKA HFU RN 6 fol. 39-41. Murány, 1556. december 3.