Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

IV. A királyi Murány katonai és gazdasági irányítása

vettek a vár irányításában. Szerepük különösen fontos volt a kezdeti időszakban, amikor felmérésekkel és javaslatokkal támogatták az Udvari Kamarát a várgazdaságának megszervezésében. Ezeknek az alkamaráknak az utasítások szerint csak a bányászatban volt felügyeleti szerepük, de a gyakorlatban éppen ezen a területena kezdeti időszak felméréseinek elkészítése után - szinte semmilyen felügyeletet nem láttak el, mivel az uradalom területén nem folyt nemesfémbányászat. Az Alsó-ausztriai Kamara különösen jelentős szerepet játszott Murány 1602-ben bekövetkezett zálogba adásában. Az összes kérvényt véleményezte, bizottságot küldött ki az uradalom felmérésére, és alapvető szerepet töltött be a végső záloglevél megfogalmazásában is. Murány mint „felettes szerv" gazdasági területen, a tizedigazgatásban számított egyfajta központnak. Ez adódott abból is, hogy a vár ellátására rendelt gömöri tizedet, amely leginkább a török védvonalhoz közeli területekről származott, csak a murányi őrség katonai támogatásával lehetett behajtani. A murányi prefektusok saját hatáskörben választhattak és nevezhettek ki tizedszedőket, és elszámolásokat kérhettek az általuk kinevezettektől (ezek a személyek általában a vár katonái közül kerültek ki). A tizedadminisztráció ellenőrzése teljesen persze sohasem került a várhoz, a Szepesi Kamara is ellenőrizte (ebben tehát az „elméleti" területi igazgatási rendszerhez igazodott az illetékesség), jóváhagyta a tizedjegyzékeket, illetve maga is kinevezett a katonai tizedszedők mellett működő tizedszedőket a tized behajtására. Szendrő királyi kézre kerülése után, illetve az 1577. évi haditanácskozás hatására (a gömöri tized egy részét Szendröre, majd Fülekre rendelték) a murányi prefektusok szerepe fokozatosan visszaszorult a tizedigazgatásban. 54 Maskó és Herberstein utasításában több helyen (pl. 10., 36., 44. és 45. pont) kifejezetten az szerepel, hogy a Magyar Kamara a felettes szervük, egy esetben, a vár alatti kastély 30 katonájának fizetése kapcsán (32. p.) azt említik, hogy a körmöcbányai alkamara az illetékes; a Szepesi Kamaráról sem 1574-ben, sem 1584-ben nem esik szó.