Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

IV. A királyi Murány katonai és gazdasági irányítása

Az instrukciókban nem találkozhatunk azzal, hogy mi legyen az esetben, ha a jövedelmek nem elegendők a vár ellátására, a személyzet fizetésére, pedig ez a helyzet - főleg az ötvenes években - igen gyakran előfordult. Az udvarbírák jól tudták, mi a teendő ilyenkor: rendszeresen megjelentek a kamaránál segélyek, támogatások elérése céljából. Ha maguk ezt nem tehették, a számvevőt vagy mást küldtek el Pozsonyba vagy Bécsbe. Az udvarbírói tisztség megszüntetését a Magyar Kamara nem ítélte sikeresnek. A tanácsosok úgy vélték, hogy Maskó Menyhért csak a saját hasznát keresi.

37 Ezért 1566-ban javasolták, hogy ismét hozzák létre Murányban az udvarbírói tisztet, amelytől jobb gazdálkodást vártak. Károly főherceghez eljuttatott javaslatuk nem maradt fenn, csak a főherceg levele, amely mellé a javaslatot tették. Az Udvari Kamara válasza nem ismert ugyan, de mivel ezt követően a két tisztséget nem választották szét, egyértelmű, hogy az egységes irányítási rendszer mellett álltak ki. Az udvarbírói utasítások jól elkülönültek a kapitányi utasításoktól, katonai feladatra vonatkozó részeket alig, rendészeti feladatokat pedig csak kismértékben lehet bennük találni. Feigel utasításának 7., illetve 8. pontjai az uradalom határainak védelméről szólva csak utalnak fegyveres erejének felhasználásáról, azzal a kiegészítéssel, hogy ha erre saját ereje nem elegendő, igénybe veheti a kapitány segítségét. Feigel fegyveres ereje minimális volt, csak öt lovas, illetve négy gyalogos katona tartására kapott ellátmányt. Kristánnak megparancsolták, hogy a kapitány embereivel és a gonosztevők bűntetteivel szemben szervitoraival - akik között öt-öt lovas, illetve gyalogos volt - lépjen fel, illetve ha elfogta, a kastélyban tartsa fogságban őket. Ha szervitorai az elfogásra és az őrzésre nem voltak elegendők, ő is igénybe vehette a kapitány erejét. Valószínűleg a két tisztség különállása esetén ebből is viták származhattak, mivel a kapitány számára gondot jelenthetett az udvarbíró fegyveres kísérettel való ellátása. 36 A kádár és a futár évi 12-12 mFt-ot, Jacobus Slamina, a malmok felügyelője évi 10 mFt-ot, a mészáros szolgája évi 12 mFt-ot és egy pár lábbelit kapott (de az ital kimérésében is részt kellett vennie), a vár alatti kastélyban levő vámos nem kapott készpénzt a vártól, de élelmezését a vár oldotta meg. A mészáros havi 6 rFt-ot, a pék 5 rFt-ot, a két pékszolga 4-4 rFt-ot, a kocsmáros 6 rFt-ot, a sörfőző két szolgájával együtt összesen havi 10 rFt-ot kapott. Két szekeres heti 75 magyar den-t, egy szekeres heti 50 den-t, a marhapásztor évi 8 mFt-ot és további 16 Ft értékű élelmet kap, a juhpásztort a helyi szokástól függően fizették. 37 ÖStA HKA FIFU RN 13 Konv. 1566. Mai fol. 156r-I57v. Bécs, 1566. május 8.