Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
IV. A királyi Murány katonai és gazdasági irányítása
számadásokat vezetnie. A 3—5-ig terjedő pontok a murányi uradalom vasbányászatával foglalkoznak. Az utasítás ezen pontjai a bányászok számára adható uralkodói kiváltságokról, illetve a bányák minél nagyobb számban való művelésbe vonásáról rendelkeztek. Az uradalom sok ásványkincsét („multae Minerae"), az elhagyott bányákat ismét művelésbe kellett vonnia, és az odaköltözést adózási könnyítésekkel tartozott ösztönözni. 27 A művelésben lévő bányákban dolgozók régi jogon bírt kiváltságait pedig nem sérthette, rájuk sem robotot, sem többlet cenzust nem vethetett ki. Az 1., 7-8. és 11. pontok a legtöbb udvarbírói utasításban szerepeltek: az uralkodó iránti hűségét, a vár és uradalom királyi alattvalóinak, valamint az uradalom határainak védelmét, illetve saját fizetésének biztosítását rögzítették. 28 Feigel feladata volt az is, hogy a vár alattvalóit és határait védelmezze. (A 16. század folyamán végig vita volt Breznóbánya város, Zólyomlipcse és a murányi uradalom között az közös határaik kapcsán. Ebben az ügyben azonban csak a kamarai szervek, illetve az uralkodó tudott dönteni, a vármegyei hatóság nem volt illetékes.) Ezekben az esetekben igénybe vehette a várkapitány fegyveres segítségét. Utasításának fontos része, hogy minden kiadásáról és bevételéről tartozott számadást vezetni, amelyeket ellenőrzésre a kamarának kellett bemutatnia. Felhatalmazást kapott arra, hogy királyi jóváhagyás nélkül az ítélkezésből befolyt összegekről rendelkezzen (az ítélkezésre vonatkozóan lásd alább a vonatkozó fejezetet). Feigel a murányi vasbányászatot illetően alaposan tájékozott volt. Két vizsgálatot is folytatott az uralkodó megbízásából a murányi vasbányászat helyzetével kapcsolatban, amelyek után hosszú távú javaslatokat tett az Alsó-ausztriai Kamarának. 29 Utóda, Kristán Balázs udvarbíró már 250 mFt fizetést kapott; ez azonban nem jelenti, hogy fizetését kétszeresére emelték volna, mivel ebből az összegből, a gyalogosok kivételével, ugyanazokat a személyeket kellett tartania. A természetbeni ellátmányon annyit változtattak, hogy nem határozták meg az elfogyasztható, illetve szétosztható élelem mértékét, és csak mérsékelt asztaltartást írtak elő számára. Annyit fogyaszthatott, amennyit később a számadásában el tudott fogadtatni. Feigel utasításához képest egy gyalogossal többet tarthatott, gyalogosait azonban nem tar27 Utasítása: KENYERES 2002/b. 476-480. p. 28 Feigel Péter murányi udvarbíráskodása után a közeli Sáros várának hasonló tisztét is ellátta 1557. május 15-töl 1559-ig. KENYERES 2002/b, (I. Ferdinánd utasítása Feigel Péter sárosi udvarbíró számára. Bécs, 1557. május 15.) 29 IlECKENAST 1991. 89-96. p.
