Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

IV. A királyi Murány katonai és gazdasági irányítása

tort Dominicsnak, sőt Salmnak a Magyar Kamarához írt leveléből tudjuk: Feigel Péter udvarbíró kérésére is közbenjárt,

2 hogy a Magyar Kamara tiltsa el Bebek Ferencet attól, hogy a murányi uradalomhoz tartozó rákosi vasműveket a maga számára tartsa fenn. Salm halála után, úgy tűnik, gazdátlanná vált Murány és a bányavidéki várak, ugyanis Salm utódát, Sforza Pallavicinit csak 1552. november 16-án nevezték ki. Kinevezésével a főhadparancsnoki tisztről leválasztották a horvát-szlavón területek felügyeletét, és csak a Habsburg-kézen maradt magyarországi részek tartoztak hatáskörébe, de ezt a gyakorlatban (utasításával ellentétben) csak a Győrtől délkeletre elhelyezkedő végvárak esetében tudta érvényesíteni.

3 Wolf von Pucheim, aki 1549 januárjában I. Ferdinándtól újabb bestallungot kapott a zólyomi kapitányi poszt ellátásáról, és aki már az 1549. évi ostromnál is Salm seregét segítette, a királyi főhadparancsnok 1550 decemberi halála után valószínűleg Murány katonai parancsnokának is a felettese lett.

4 Pucheim esetében rendkívül érdekes, hogy nemcsak a zólyomi kapitányság és a zólyomi ispáni tiszt ellátása tartozott hozzá, hanem Dobronya, Végles és Libetbánya várkapitányainak is felettese volt, őket Zólyomból utasíthatta, de jogokat nem vonhatott el tőlük. Annak ellenére, hogy bestallungjában Murányt nem nevezték meg neki alárendeltként, Salm halála és Pallavicini kinevezése előtt biztosan egyedüli közvetlen felettese volt Dominicsnak, amiről több irat is tanúskodik. 1551 januárjából fennmaradt egy parancs, amelyet az Udvari Kamara Pucheimnek és Kristóf Konritznak, a besztercebányai rézvállalat kormányzójának adott, és amelyben Murány ellátására adtak 2 MOL E 41 1550. No. 28. német, és No. 29 latin másolat. 1550. június 24. 3 Ennek okát Pálffy Géza abban látta, hogy a két (éppen hivatalban lévő) országos főkapitány, valamint az 1554 márciusától 1562 júniusig hivatalban lévő Nádasdy Tamás nádor, illetve a határszélen várbirtokos nagybirtokosok (pl. Balassa János) nem akarták kiengedni kezükből a védelem irányítását. A Habsburg-vezetés ezt tudomásul is vette, és a rendszer kiépítésének kompromissziumával inkább bevonta ezeket az urakat a védelembe, mivel ebben az időben még „alig akadt olyan alsó- és belső-ausztriai katonai vezető, aki valóban hatékonyan pótolhatta volna a magyarországi katonai és politikai viszonyokban jártas magyar rendek képviselőit". PÁLFFY 1996. 187. p. 4 Wolf von Pucheim a zólyomi kapitányság betöltésére kiadott bestallungja: ÖStA HKA GBU Bd. 386 fol. 185r-188v. Bécs, 1549. január 8. Zólyom már 1548. július l-jétől, az Alsó-ausztriai Kamara alá volt rendelve. Pucheim Mária királyné megbízásából már 1542-től Zólyom kapitánya volt. KENYERES, A királyi és királynéi „magánbirtokok" 1138. p.