Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)

re, mivel még nem sikerült egyezségre jutniuk. Amikor ugyanis ő átvette a várat, az épületek olyan rossz állapotban voltak, hogy sok ezer tallért kellett még rájuk költenie, ezt az összeget ugyanakkor Széchy nem hajlandó kifizetni neki. Ezek után nem lát más megoldást, mint hogy az épületeket, amelyek azelőtt mind fából voltak, ő azonban kőépületekké alakította, lebontja, és az anyagát értékesíti, hacsak nem kap érte kárpótlást. Ezt azért is találja jogosnak, mert ő így a várat olyan állapotban adná vissza, amilyenben átvette. Mindenesetre feleségét hajlandó a pénz átvételére elküldeni, de akkor sem Bécsbe, hanem feleségének birtokára. Erről majd értesíti Széchyt, és megegyezik vele, hogy mikor tud megjelenni „Schernovitz"-on („in hungern"). A pénzt átvenni ugyanis nem áll módjában, azt Magyarországon kell felvenni, mivel felesége született magyar („ein nativa Hungara"), így ő alkalmasabb az eskütételre. Azt is kijelentette, hogy ebből az összegből csak nagyon kis rész a sajátja, a zöme a feleségéé, illetve annak testvéréé. Végezetül kérte az uralkodót, hogy Széchy teljes egészében és a fent írtaknak megfelelően fizesse ki a pénzt. Persze Széchy is jelentkezett az uralkodónál a maga igényeivel, és még a pénz átadása előtt arra kérte a kamarát, hogy az általa letett összegből tartson vissza egy összeget, ugyanis Rottal Murány tartozékaiból egyeseknek elzálogosított részeket.

102 A Rottal-féle birtoklás azonban már nem tartott sokáig, mert a hosszas ügyintézés bizonyosan jelentős költségei ellenére Rottal nem tartotta meg Murányt. II. Mátyás 1609. december 20-án újabb záloglevelet állított ki, amely szerint Széchy Tamás dunántúli főkapitány, királyi udvarmester és tanácsos Rottalnak kifizette a 77 307 mFt értékű zálogot. Ezenfelül még tízezer mFt-ot fizetett az uralkodónak, hogy Murányt átvehesse.

103 Bár a Széchynek kiadott reverzális kevésbé részletes, fő feltételeiben megegyezett a Rottal-féle záloglevelekkel: nem kezdeményezhetett támadást a török ellen, illetve azt csak az uralkodó utasítására, a zálog női és férfiágon is érvényes volt, az adókat nem emelhette, s ha az uralkodó vissza kívánta váltani a zálogot, akkor abban nem akadályozhatta. Két részletben volt kisebb eltérés. Nagyobb Murányt érő támadás esetén az uralkodó kötelezte magát a vár megsegítésére, illetve katonai ügyekben a dunántúli főkapitány lett a zálogbirtokos felettese. A számára kiadott bestallungból kiemelendő, hogy köteles 102 ÖStA HKA HFU RN 97 Konv. 1609. Okt. fol. 138 103 Pozsony, 1609. december 20. MOL A 57 6. köt. 36-38. p. és MOL E 227 Libri donationum 5. köt. 32. p. illetve ÖStA HKA HFU RN 97 Konv. 1609. Jul. fol. 71-74.