Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)

A Magyar Kamara tanácsosai levelükben egyáltalán nem támogatták Murány eladását.

89 Emlékeztették az uralkodót, hogy annak idején mekkora fáradságba és költségbe került Murányból Basó Mátyást kiűzni, aki Murányt megerősítve az egész környéket és a szomszédos vármegyéket fosztogatta. így egyáltalán nem javasolták, hogy a várat örökjogon értékesítse az uralkodó, ha ugyanis valaki birtokba venné, és az uralkodó ellen fordulna, azt ismét csak hatalmas költséggel és fáradsággal lehetne visszafoglalni. Arra is felhívták a figyelmet, hogy ha Fülek elesik, Murány ismét végvár lesz, és ha örökjogon értékesítik, már nem tudják a vár jövedelmeit a katonák ellátására fordítani. így azt majd máshonnan kell biztosítani, aminek módját egyelőre senki sem ismeri. Amennyiben azonban mégis sor kerülne az elidegenítésre, akkor a várba egy időre, lehetőleg legalább két évre az uralkodó költségén olyan udvarbírót kell állítani, akitől remélni lehet, hogy a vár ellátását, gazdálkodását a mai rend szerinti viszi tovább. A kamarák egymás közötti tárgyalásai alatt szépen gyűltek a jelentkezők a murányi birtokra: Rákóczi Zsigmond és Herberstein mellett Széchy Tamás, Hans Jakob von Rottal és Thököly Sebestyén is bejelentette igényét.

90 Rajtuk kívül még tudunk arról, hogy Georg Rueber tokaji főkapitány is szerette volna megkapni a birtokot a vele szemben felhalmozott adósságok kiegyenlítése ellenében (Zólyom és Végles is szerepelt kívánságai között).

91 A névsor igazán jól mutatja, hogy Murány birtoklásának lehetősége mennyire foglalkoztatta a Habsburgokhoz kötődő magyar és német előkelőket. Hárman közülük (Herbersteint hozzászámítva) végül hosszabb-rövidebb ideig a vár birtokosai is lettek. Amíg azonban ezt sikerült elérniük, még hosszas tárgyalásokon kellett túllenniük. Úgy tűnik, a zálogba adás sürgősségét nem vették komolyan a kamarai szervek. Miközben oda-vissza küldözgették a különféle felméréseket és javaslatokat - amelyek alaposságát, ha azokat nem ők készítették, még meg is kérdőjelezték -, a türelmetlen hitelezők újabb kérvényekkel ostromolták az uralkodót. Herbersteinnek a 89 ÖStA HKA HFU RN. 96 Konv. 1608. Nov. fol. 18r-v és 2lr-v. A Magyar Kamara tanácsosai Mátyás főhercegnek, illetve az Udvari Kamarának. Pozsony, 1598. december 10. 90 Az Udvari Kamara 1601. május 16-án parancsot adott az Alsó-ausztriai Kamarának, hogy ezen jelentkezők igényét vizsgálja meg, és jelentsen róluk: nevüket innen ismerjük. ÖStA HKA HFU RN 70. Konv. 1601. Mai fol. 103r-v és 129. Ezeknek a jelentkezőknek minden bizonnyal már korábban volt kérvényük az uralkodónál. 91 ÖStA HKA HFU RN 69. Konv. 1601. März fol. 16-19.