Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

X. Parasztok, pásztorok, vasasok, katonák és gazdasági tisztviselők Murányban

falvában telepedtek le."

1 A 61 esztendős hizsnyói Gál János azt vallotta, hogy apja, aki „több 100 esztendősnél is", 16 évig volt Murány várában porkoláb, és ott bort is árult saját hasznára. A 71 éves Bornoink Oroli Murány alatt lakott, és vallotta, hogy „Szolgáltam murán varában Eötven eztendeigh". A 80 éves Kuzma Dup Polonkán lakott, és már vagy 40 esztendeje a murányi jószágban volt, „mivelhogi drabantos voltam az Murani varban". (A tanúvallomások során felvett jegyzőkönyvekben rögzített életkorokat nem érdemes pontos adatként elfogadni, de a várban eltöltött időről tett nyilatkozatok valószínűleg közelítenek a valósághoz.) Mit lehet összegzésképp elmondani a murányi katonák hétköznapjairól, életpályájukról? Kijelenthetjük, hogy a várban élvezett teljes ellátás csábította ide, illetve tartotta helyben hosszú ideig a várőrséget. Az élelemellátás rendszere és gyakorlata világított rá arra, hogy ennek mekkora jelentősége volt az itt állomásozó katonaság számára. Az a katona, aki akár több mint négy évig képes volt várni zsoldjára, szülőföldjétől távol, más megélhetési lehetőségtől elzárva, nem elsősorban a zsold miatt tartózkodott a várban. Sokkal fontosabb volt számára a biztos és a korabeli németországi átlaghoz képest jobb és több, napi rendszerességgel megkapható élelem.

212 Ráadásul azok a német katonák, akik végvárakban szolgáltak, kellemesebb és kényelmesebb életmódot folytattak, mint a mezei seregek rabló-fosztogató, leginkább a hadizsákmányra számító zsoldosai. Néhány murányi zsoldos jelenlétét Murányban tehát évtizedeken keresztül ki lehet mutatni. Láthattuk, hogy egyesek tudtak írni, ezért részt vettek a tizedadminisztrációban, katonai karriert futottak be, családot alapítottak és letelepedtek. Öregségükre a velük szemben felhalmozott zsoldadósságok fejében kiváltságot kaptak sör- és borkimérésre, illetve telkük adómentességére. Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy Magyarország iránti hűségről esetükben szó sincs. Magukról mint német nemzethez tartozó katonákról beszélnek, kérvényeikben az uralkodó és az osztrák ház iránti elkötelezettséget hangsúlyozták. 211 ÖStA HKA HFU Konv. 1608. Sept. fol. 207-210. 212 Alois Niederstätter szerint már katonának állásukat is az ösztönözte, hogy családjuk élelmezésén könnyítsenek. Legfőbb vágyuk pedig az volt, hogy hadizsákmányt szerezve meggazdagodjanak. NIEDERSTÄTTER 1996. 35. p.